Mások szolgálatának törvénye

Bármilyen hihetetlennek tűnik embertársaink megsegítése saját magunkat gazdagítja, még anyagilag is. Kételkedsz ebben az igazságban? Bebizonyítom az állítás valódiságát:

Ugye tudod, ki volt Henry Ford?

Henry Ford a világ első nagy autótervezője. A semmiből indult, egy nincstelen családból származott. Mégis sikerült neki a világ leggazdagabb emberei közé felküzdenie magát. Legendás sikerének egyik titka néhány szóban összefoglalható? "Mások érdekében is úgy cselekszem, ahogy saját magamért is tenném" - mondta az újságíróknak, akik arról kérdezték, hogy miként volt képes ilyen hatalmas vagyon felhalmozására.

Vajon az igazat mondta? Kétség  kívül! Könnyen elképzelem őt, amint a kezdet kezdetén így szólt önmagához: "ha olyan ember vagyok, akinek az anyagi lehetőségei szerények, miféle gépkocsit szeretnék magamnak, mennyit tudnék fizetni érte, mennyi ideig használhatnám, mennyi karbantartási díjat tudnék rászánni?" Így kezdett hozzá embertársai segítéséhez, mintha csak saját magán segített volna.

Csak olyan ember tud - Fordhoz hasonlóan - tíz-tizenöt éves autókhoz is alkatrészeket szállítani, akinek mások szolgálata egyben szenvedély is.  Szinte hallom, amint azt mondja magának: "ha én nagyon szegény és csak másod- vagy harmadkézből tudnék tízéves használt gépkocsit venni, milyen tartósnak kéne annak lennie" hány évig volna alkatrészekre szükségem és vajon mennyi benzinre futná a pénzemből.

Mert Ford tulajdonképpen a szerény lehetőségű embereken akart segíteni, ezek a járművek tartották meg legtovább az értéküket a használt autó piacon. Azt hiszem, hogy ez a cselekedet - teljesen váratlanul - magában hordozta a fizetséget. Hiszen a fizetség teljesen automatikusan az új autókra való igény képében jelent meg. Az ilyen fizetség a szabad elhatározásból másoknak hozott szolgálat fejében gyakran elképesztő gazdagságot hoz.

Hasonlítsd össze bármely városban vagy faluban azokat a kereskedőket, akik sikeresebben boldogultnak, mint a többiek. Megfigyelheted, hogy a siker gyakran valamely magasabb rendű szolgáltatás, például hozzáértéssel válogatott, nagyobb választék eredménye. Az alkalmazottak szakképzettek, a hangulat kellemes, a boltba betérő kedves vevő megbecsült és valóban szívesen látott, szabadon válogathat a legfrissebb, legjobb minőségű áru között. Íme, így néz ki az a szolgáltatás, amit a kereskedő magának is szeretne, tehát ezt nyújtja a vevőinek is. Többet törődik a minőséggel, mint az árral. Egyébként ő maga is szívesen megadná a magasabb árat, ha ez indokolt, mintsem később csalódjon. Ebből következik, hogy hasonló elvek szerint szolgálja ki embertársait is.

Úgy szolgál másokat, mintha saját magát szolgálná

Akit egyik kudarc ér a másik után, az pont az ellenkezőjét fogja tenni. Rossz minőségű árut raktároz, szegényes választékot tart és ezzel becsapja a vevőit. Alkalmazottait csalásra biztatja, üzletpolitikája egoizmusből és kicsinyességből áll, ami vevői elégedetlenségéhez vezet. Még az is előfordulhat, hogy néhány árucikkének az ára megfelelő, mitöbb olcsó is, de ezt kiegyenlíti a többi, első látásra nem feltűnően gyengébb minőségű portéka túlzott árával. Azért, mert nem azt nyújtja embertársainak, amit ő maga is szeretne, boltja előbb-utóbb tönkremegy. Természetesen szert tehet némi pénzre, veszteséget okozva másoknak. Sőt előfordulhat az is, hogy csalárd csőddel hitelezőit sodorja veszélybe, miközben a saját érdekeit védi.

Mert aki a mások kárán tesz szert pénzre nem mondhat magáénak valódi sikert, bármekkora is a bankbetétje.

Természetesen nem kell azt hinni, hogy e szabályok megfigyelésére csak a kereskedelem területéről lehet példákat hozni. Az élet minden területén érvényes a szabály, ami azt mondja ki: "add magadból a legjobbat embertársaidnak és a többszörösét kapod vissza!" Természetesen tudni kell, hogy kinek adunk, ki érdemli meg, ki nem él vissza vele. Mindenesetre azok, akik kihasználjáaz a jóságodat, előbb vagy utóbb elkövetnek egy végzetes tévedést.

"DÖNTSD EL, KIKNEK AKARSZ A SZOLGÁLATÁRA LENNI ÉS ÚGY SZOLGÁLD ŐKET, AHOGY SZERETNÉD, HOGY TÉGED SZOLGÁLJANAK."

Azt gondolhatod, hogy a legtöbb ember elfogadja a segítséget, de semmit nem nyújt cserébe. Nézd meg például a kereskedőt! Ha ő ellenszolgáltatás nélkül nyújtana valamit, akkor természetesen egy fél év múlva csődbe megy és képtelen lesz további szolgálatokra. Nem lennék irigylésre méltó helyzetben, ha nemlétező kereskedőktől várnánk hogy ellássanak bennünket.

A korszerű élet alapja a KÖLCSÖNÖSSÉG

Értelmes ember nem vár szolgálatot viszonzás nélkül, hacsak nem jótékonykodásról van szó...  amelyet persze valaki a profitjából finanszíroz. Ha nem létezne profit, a jótékonyság sem volna lehetséges.

Nem kell ahhoz sem kereskedőnek, sem gyártónak lenni, hogy ezt a megfigyelést megtegye az ember. Ezeket minden cselekvésnél követni kell. Az üzlet alkalmazottja ugyanúgy a vásárló rendelkezésére áll. Ugyanezt teszi feleségével és gyermekeivel is, akiknek a mindennapi megélhetést biztosítja. Amikor elkölti a fizetését, azokat segíti, akiknek munkája az ő pénzkiadásától függ - boltosok stb. - és azok alkalmazottai. A felesége őt szolgálja amikor támogatja, az otthonát kellemessé teszi és neveli a gyermekeiket.

A szolgálat kikerülhetetlen

A szolgálat az első lépcsőfok ahhoz, hogy azt kapd az élettől, amit Te elvársz. Természetesen a szolgálat önmagában nem képes a teljes sikert biztosítani.

D akkor ha nem a szolgálat, akkor mi hozza meg a teljes sikert, mi kell még? Először is alapvető dolog a hatékonyság - hatékonyság szolgálatában. Ez a megállapítás ugyan banálisnak tűnhet az első pillantásra, de ha elgondolkodik a dolgon, akkor rájön, hogy az élet minden pillanatában szembekrül ezzel a ténnyel.

    "MINDEN NAGYTUDÁSÚ EMBERNEK A NÉP HASZNÁRA KELL TEVÉKENYKEDNIE, A KIVÁLASZTOTTAK PEDIG TEHETSÉGÜK MÉRTÉKÉBEN SZOLGÁLJANAK MÁSOKAT."

Vajon igaz-e, hogy a nagy emberek azért válnak naggyá, mert a közt szolgálják? Valóban. Washington, Lincoln, de Széchenyi, Deák Ferenc is, és még sokan mások ilyen módon lettek naggyá. Valóban például Henry Ford egy olcsó, mindenki számára megszerezhető gépkocsi megtervezésével és a sorozatgyártás beindításával, azaz a köz szolgálatával vált nagy személyiséggé. Más nagy emberek esetében ugyanez a helyzet, de ugyanúgy igaz ez a közelünkben lévő kereskedőkkel vagy mesteremberekkel. Nagyságuk egyenesen arányos az általuk szolgált emberek számával. Georges Wasshington nem csak kortársainak, de több generációnak volt hasznára.

Mindenki képességei szerint köteles segíteni

Hogyan ítéljük meg a többé-kevésbé hozzánk hasonló embereket, például a nem túl befolyásos kisvezetőket, akik már értek el bizonyos sikereket? Talán azért lettek sikeresek, mert a "képességeik szerint" szolgáltak? természetesen elfogadom, hogy tevékenységüket nem hatalmas tömegekre fejtik ki, hanem csak egy meghatározott rétegre. Ugyanez a helyzet a kevésbé fontos üzletembereknél is vagy orvosok, ügyvédek esetében, általában a szabadfoglalkozásúaknál, vállalatvezetőknél. Sikerük, még ha szerény is, annak köszönhető, ahogy szakmájukban működnek. Nem lesz belőlük rendkívüli ember, de mindenesetre kiemelkednek a tömegből.

Egy inas kevés embert szolgál, egy sikeres üzletember sokaknak van hasznára. Ez utóbbi tehát többet nyújt, így jelentősebb ellenszolgálatban van része.

De akkor az a sok ember, aki megpróbál a többiek szolgálatára lenni miért bukik el a sikertelen kísérletek során? Miért van az, hogy valaki vezető lesz és utána egyik pillanatról a másikra eltűnik a porondról? Ezekre a kérdésekre még nem most adom meg a választ.

A sikert ki kell érdemelni

Létezik-e siker érdemtelenül? Sajnos igen. Az ilyen siker nem a nyújtott szolgálatok gyümölcse, hanem a MÁSOK ÁLTAL ELSZENVEDETT VESZTESÉGÉ, csalásé, melyet embertársaink kárára követnek el. Manapság az országok nagy  szerencsétlensége, a zűrzavar oka általában, hogy az emberek az előbb említett módon szedik meg magukat (a siker ebben az esetben nem a megfelelő kifejezés). Például a tőzsdén nyert nagy vagyonok egy része, melyet spekulációval szereznek, leggyakrabban sok száz vagy ezer kis részvénytulajdonos veszteségéből ered.

Az így szerzett vagyonok létezése természetesen elfogadhatatlan lenne, ha a kis részvényesek nem tennék ugyanezt - vagyis ők ugyanígy összeszednek érdemtelenül nagy vagyon mások veszteségéből ahelyett, hogy mások hasznára lennének. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a hosszútávra lekötött befektetések nagy hasznára vannak a köznek, mivel szükséges eszközöket teremtenek a beruházások számára.

A spekuláció több más formája például a rövidtávúak a tőzsdén akár a mindennapi életben is csak mások kárára hoznak hasznot. Még ha lehetőségem is lenne rá, se tenném, hogy bárkit is arra buzdítsak, hogy ilyen módon szegje meg az élet törvényeit.

Most pedig foglalkozzunk azzal, hogyan vegyük észre mások értékeit, szeressük az embereket és hívjuk fel a figyelmet értékeikre.
 Sokan úgy gondolják, hogy ez csak azt jelenti, hogy szívélyesen kell bánni környezetünkkel.

Mások értékeit vegyük észre!

Össze lehet-e hasonlítani a szolgálatkészséget egy anya gyermeke iránti szeretetével? Nem, mert ha ezt tennénk, akkor egy hétköznapi érzést állítanánk párhuzamba egy életre szóló, mély érzéssel. Az egyik az unalmas pillanatok jótékony időtöltése, mely hízelgő fényt vet ránk, a másik természetesnek veszi a küszködést, rászánja az egészségét, még az életét is.

Az előző csupán önszolgálat, a másik a szeretett lényt szolgálja mérték és számítás nélkül. A jó ember nem elégszik meg azzal, hogy rámosolyog a bajban lévő idegenre, kedves hozzá, együttérez vele, majd folytatja útját. Nem, a jó ember megáll és segít. A szeretet segítség nélkül nem szeretet. A segítség nagysága az egyetlen érték.