Hétköznapi életünk során naponta kerülünk olyan szituációkba, amikor nem mindig tudjuk, mi a helyes megoldás. Az asszertív kommunikáció segít a problémás helyzeteket elsimítani, de a munkahelyi véleménynyilvánítás, dicséret és kritika, valamint a visszajelzés helyes útját is megmutatja. Az asszertivitás azáltal, hogy erősíti a személyes hatékonyságot, javítja az emberi kapcsolatokat.

"Az asszertivitás olyan ön- és érdekérvényesítő kommunikáció, melynek során a másik fél érdekeit, céljait is maximálisan figyelembe vesszük." Ahhoz, hogy az asszertivitás lényegét megértsük, először az agresszív és a passzív viselkedést kell világosan látnunk. Már csak a neveltetésünkből kifolyólag is hajlamosak vagyunk a passzív vagy az agresszív megoldásokra, amikor konfliktushelyzetbe kerülünk.

A hétköznapi életünk során gyakran előfordul, hogy konfliktusba kerülünk, például valaki elénk tolakszik a sorban a pénztárnál. A passzív viselkedéses válasz erre a szituációra az, hogy az ember nem csinál semmit, természetesen magában dühöng, hogy lehet valaki ilyen arcátlan, de ugyanúgy áll ott, mintha mi sem történt volna. Az agresszív ember ezzel szemben kimutatja valódi érzéseit, vagyis szinte nekiesik a másiknak, hogy "Mégis mit képzel, mindenki képes kivárni a sorát stb."
A tolakodó válaszreakciói kiszámíthatók: a passzív megnyilvánulásra nyilvánvalóan sehogy nem reagál, örül, hogy megúszta, csak szegény passzív emberke távozik elégedetlenül.
Agresszióra általában agresszió a válasz: "Nehogy azt higgye már, hogy csak maga képes sorban állni. Nem tűnt fel, hogy itt hagytam a kosaramat csak visszamentem egy tejfölért?" Ez a helyzet a végletekig fajulhat, viszont az egyik fél előbb-utóbb feladja a harcot, és passzívan kezd viselkedni. Mi lehet itt a jó megoldás? Hogyan érvényesítsük saját érdekeinket ebben az esetben?

Lépések:
Fogalmazzuk meg a problémánkat: jelen esetben azt, hogy valaki elénk állt a sorban. Ezzel átcsúszunk a következő fázisba, amikor is kifejezzük az érzéseinket a problémával kapcsolatosan, de szigorúan azt, amiért ez nekünk dilemmát okoz. Nagyon lényeges, hogy eközben nem szabad minősíteni a másik felet, bármit is érzünk iránta az adott szituációban.

Fontos, hogy mindig az adott helyzetet értékeljük, leválasztva az embertől. Ezen a ponton valószínűleg kapunk valamilyen visszajelzést partnerünktől: "Csak visszamentem egy tejfölért, de itt hagytam a kosaramat." Eközben oda kell figyelnünk a másik fél érzéseire, mik az igényei a szituációval kapcsolatosan. Tegyük fel, hogy minket ez a válasz nem elégít ki, mivel amikor kiállt a sorból, nem jelezte, hogy visszajön. Ekkor jön az igényeink kommunikálása: "Nekem jól esett volna, ha szól, amikor elment a tejfölért, hogy tudjam, visszajön." Nagyobb súlyú problémánál még a javaslatunk kölcsönös előnyeit is taglalhatjuk, a folyamat végén pedig le kell vonni a következtetéseket. Optimális esetben ilyesmit reagálhat a tolakodó: "Rendben legközelebb odafigyelek rá, hogy ne kerüljek ilyen helyzetbe."

Legtöbbször ösztönösen cselekszünk, nem gondoljuk végig a lehetőségeket. Az asszertív kommunikáció mindenképpen igényel valamennyi felkészülést, koncentrációt és sok-sok gyakorlást. Amennyiben szánunk rá energiát és gyakoroljuk a hétköznapokban, növekedhet az önbecsülésünk, az önbizalmunk, hiszen nagyobb valószínűséggel érhetünk el sikert, mint egy passzív vagy agresszív viselkedéssel. Az asszertív kommunikáció erősíti a személyes hatékonyságunkat, ezáltal javíthatjuk emberi kapcsolatainkat és kevesebb energiát visz el, hiszen érzelmileg kevesebbet vesz ki belőlünk.