Mostanában a kockásság már nem azt jelenti, hogy számítógép-mániás valaki, hanem politikai jelképpé vált.   Nem csak a pedagógusokról szól, gyerekekről, szülőkről, hanem a jövőnkről is. Különösen fontos a gyermekeink jövője, akiknek a legjobbat akarjuk. 

És nem csak a pedagógusok elégedetlenek a jelennel, hanem sok százezer ember, milliók. Az emberek sokaságának nemtetszés-nyilvánítása is megjelenik a napokban. Támogatom ezerrel!,

hogy megszűnjön a feszültség emberek csoportjai és a rétegek között, 

hogy megszűnjön a családon belüli viszáj, mert egymásnak feszülnek a mesterségesen kialakított ellenségképek, 

hogy a sokezer ember, akik nem csak anyagi, hanem politikai okok miatt is távoztak kis hazánkból, mosolyogva akarjanak hazajönni.

Az ország tortáját a dolgozó emberek állítják elő, majd ennek az ízét legtöbben keserűnek, száraznak, sósnak érzik. Kevesen látják a mennyeien krémes, habos finomságot, falatozzák kéjjel a tortaszeleteket. Legtöbben még távolról sem látjuk, hogy a munkánk gyümölcsét mire fordítják a tűzközelben élők.

Hivatalokban, oktatási intézményekben, egészségügyben dolgozók fáradtan, fásultan, kimerülten húzzák az igát, igyekeznek tenni a dolgukat. Olykor a bennük feltornyosuló feszültség rajtunk, vagy gyermekeinken csattan.

Családokat választott szét a rendszer, sokan mentek külföldre, itthonhagyva házastársukat, gyermeküket, szülőket, testvéreket. 

Felmérhetetlen károkat okozott a szegregáció, a munkahelyeken átélt stressz, kritikán aluli orvosi ellátás, oktatás. 

Ideje ébredezni, a félelmet legyőzve kiállni érdekeinkért, megvédeni alapvető emberi jogainkat!

Ideje erősnek lenni, megállni a lábunkon! 

Ideje, hogy az emberek békében éljenek együtt, egymás mellett! Tiszteletben tartva a másként gondolkodókat, az eltérő nézeteket vallókat. 

Jó reggelt kívánok mindnyájunknak!