2015. ápr 20.

Az élet sötétebb oldala

írta: Élet - GyIK
Az élet sötétebb oldala

Európa közepén a 21. században

 

Néhány hónappal ezelőtt egy idősebb, 65 év körüli rokonomat látogattam meg. Végtelenül rendezett, tiszta portát képzeljetek el, a ház belseje is makulátlanul tiszta. A régmúlt időket idézte fel, családi eseményeket úgy mesélt, mintha tegnap történtek volna. Jó lelkű özvegyasszony, 3 gyermeket nevelt fel becsülettel, mindhármójuk saját családjukkal élnek távolabbi városokban. Dolgozott munkahelyen, napszámban kapált, gyümölcsöt válogatott, elvégzett mindenféle munkát, hogy gyermekei ne nélkülözzenek semmiben. Sokan éltek így az 1970-es évek végén. Iparkodtak, építkeztek, dolgoztak, gondoskodtak a gyerekekről. 
Aztán a jelenre terelődött  a szó. Az asszony egyedül él. Minimál nyugdíjat kap, alig több 20 ezer ft-tól, ezt osztja be. Gyógyszereit nem váltja ki, csak akkor világít és használ áramot, ha nagyon muszáj. Téli tüzelőjét, fát úgy vásárolja meg, hogy havonta megtakarít 2-3 ezer ft-ot. Amikor a szabadban már fagy, ő akkor gyújt be először egy helyiségben. Konyhakertjében igyekszik mindent megtermelni, amire szüksége van. Baromfit már nem tart, mert a nyugdíjából nem telik kukoricára. Ruhát évek óta nem vásárolt magának, nagyon vigyáz arra, amije van. A tv-je elromlott, a gyermekei vásároltak neki másikat anyák napjára. Olvas, nagyon sokat olvas Mikszáthot, Móricz Zsigmond regényeit, egyéb klasszikusokat, könyvtárba jár. A gyerekeit, unokáit név- és születésnapjukon, karácsonykor kisebb ajándékkal köszönti fel. 
Nem panaszkodik, soha nem is volt szokása. Miért is panaszkodna: gyönyörű gyermekei vannak, azoknak szép családjuk. Nyugdíjat kap, amit be tud osztani úgy, hogy elég legyen. A magány sem zavarja, olvasással pótolja a társaságot. 

idos_asszony.jpg

Másik ismerős csak úgy, mellékesen megkérdezte tőlem, hogy mit főzök ma. Elmondtam, mire illendőségből visszakérdeztem. A világon a legtermészetesebb volt számára a válasz: csirkelábból pörköltöt, krumplival. Azt hittem, nem jól hallom, igyekeztem uralkodni a meglepetésemen. Az asszony büszkén mondta, hogy olyan finom volt, hogy a férje kétszer is kért belőle. Ő nem tudja megrágni, mert csak egy foga van, és irigyen figyeli a párját, milyen jóízűen falatozik. 
Ez az asszony járadékot kapott az utóbbi hónapig. Elvették tőle, munkát nem kap a kora miatt és már nem is bírja közel 60 évesen a fizikai terhelést. Tavaly kórházba került, hasnyálmirigy-problémája volt, de nem tudja pontosan, mit mondott az orvos, nem értette. Gyógyszert kéne szedni, de nincs rá pénze, semmilyen bevétele nincs. Orvoshoz sem megy, pedig itt is és ott is nagyon fáj, lázas volt. minek menjen, a gyógyszert úgysem váltja ki. A férje járadéka 50 ezer ft. Télen egy helyiséget fűtenek, gyógyszert csak a férj váltja ki (az övé olcsóbb). Gyermekeik szintén munkanélküliek, családjuk fenntartása is komoly nehézséggel jár. 

gyogyszer.jpg
Tudjátok, az eseteket lehetne sorolni, több ezer ember él hasonló körülmények között ma Magyarországon, sokaknak még az előzőektől is nehezebb sors jutott. 
Talán nem is érintett volna meg ennyire mélyen, ha a 14 éves gyermekemmel nem tanuljuk együtt a történelmet 5. osztálytól kezdve. Ebben szó esett már az athéni demokráciáról, szavazásról. Megemlítették a középkort, amikor a hatalom és a jobbágyság mennyire különvált, hogy a jobbágyok fizettek csak adót, a nemesek szavaztak és jó módban éltek.
Aztán szó volt az 1848-as szabadságharcról, a márciusi ifjak lelkesedéséről, a feudális rend felszámolásáról, a kapitalista társadalom megteremtéséről. Hogy az angol és francia forradalmakban a felvilágosodásnak mekkora szerepe volt, hogy voltak okos emberek, filozófusok, akik az emberi méltóságról, az emberi jogokról tanítottak, elmélkedtek, hívekre tettek szert. 
Most tartunk Abraham Lincolnnál, aki a rabszolgatartás ellenzője volt, megválasztották elnökké és harcolt az elveiért, véghez vitte az akaratát, az emberi méltóságot szem előtt tartva. A 14 éves gyermekemnek magyarázom én a demokráciát, az emberi jogokat, igyekszem megértetni a fontosságukat. Neki kötelező tanulnivaló, ahogy nekem is az volt jó néhány évvel ezelőtt. Nem érdekli, neki a jelen túlélése számít: ha felel töriből, vagy témazárót írnak, a fogalmakkal, évszámokkal, nevekkel tisztában legyen, tudjon válaszolni a kérdésekre. orszaghaz.jpg

Engem már az is érdekel, hogy mi miért történik, hogyan lehetne javítani... Sajnos, nem úgy szocializálódtam, az egyéniségem enyhén szólva zárkózott, az önös (családom) érdekeket hátratéve nem magyarázok a becsületről, emberi méltóságról, demokráciáról... Azt gondolom, kicsi vagyok hozzá, hogy változtassak a jelenen itt és most. Átadom a lehetőséget másoknak, akik másképp szocializálódtak, aktívak, nagyobb a rálátásuk és az embertársaik javát keresik, azt akarják biztosítani. Támogatni fogom őket, ha jelentkeznek!

Szólj hozzá

Sötét oldal