"Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását." (William James)

Napjaink felkapott kifejezése lett az asszertivitás, amit legjobban önérvényesítés képességére lehet fordítani, konfliktushelyzetek esetén jön elő vagy éppen elmarad ez a képesség.

Az asszertivitás azt jelenti, hogy tisztában vagyunk jogainkkal és kiállunk mellettük, de szem előtt tartjuk mások érdekeit, érzéseit is, és ennek ismeretében kommunikálunk, reagáljuk le az eseményeket. Mi mindenre van szükség ehhez?

Leginkább öntudatos ember, aki képes megvédeni magát, tudja, hogy hol vannak a határai, nem engedi, hogy bárki átlépje azokat. Nagy adag empátia is kell hozzá, hogy megértő maradjon a másik eltérő gondolkodása, nézete, megnyilvánulásával szemben. Fejlett stressz-kezelő, aki irányítja az indulatait, érzelmeit, nem engedi, hogy a lila-ködben kontrollálhatatlanná váljanak tettei is szavai. Mindenképp figyel másokra, de közben magára is, nem fér bele, hogy elnyomják, hogy feláldozza magát, hogy sérelmei miatt bizonytalanná váljon és sérüljön az önértékelése!
Nagyon fontos érzelmeink kifejezése, érdekeink képviselete, értékeink bemutatása, a stressz és harag kontrollálása.

Az önérvényesítő, vagy más szóval a kellő határozottságú és öntudatú emberre az jellemző, hogy környezetével összhangban igyekszik elérni céljait. Van önbizalma, határozott, szemkontaktust tart, erőt nem alkalmaz, együttműködő.

Ez nem velünk született képesség. Aki gyakran kerül konfliktushelyzetekbe, ráadásul gyakorta nem is tudja azokat irányítani, elszenvedője, kiszámíthatatlan végkifejletre semmilyen ráhatása nincs, annak célszerű ezt a képességét fejleszteni.

Lehet úgy érvényesülni, hogy megegyezünk, kompromisszumot kötünk?

Természetesen. Sokszor csak így lehet. Aki folyamatosan csak arra figyel, hogy neki mi a jó, az ő világképébe mi fér bele, észre sem veszi, hogy elviselhetetlenül önzővé válik, elmaradnak mellőle az emberek. Az egész egy kölcsönös tiszteletre épül, hiszen tiszteletet adni és kapni egyaránt tudni kell.