Ti is elgondolkodtatok már ezen? Akár saját ismerőseitek között, akár egy népcsoport, foglalkozás, markáns külső vagy belső tulajdonság miatt felvetődhet, hogy mi számít öröklöttnek, mit ad a nevelés és mi az, ami csak azért olyan, amilyen, mert mi vagyunk saját magunk: nem örököltük senkitől, nem nevelte belénk senki. 

A magzatot az anyaméhben különböző hatások érik. Pl. az édesanya gondolatai, várja-e a babáját, milyen a kapcsolata a környezetével. Milyen az anyagi helyzete, hiszen ha nélkülöznie kell, nem valószínű, hogy zenehallgatással vagy olvasással ráhangolódik az anyaság meghitt és bonyolult érzelemvilágára, Elsősorban a megélhetéséért küzd, ami egyben a magzat életben maradását is szolgálja.
A levegő, az egyéb környezeti tényezők tisztasága, ártalmai, melyek károsíthatják az éppen kialakulóban lévő magzat érzékeny idegrendszerét. 

Amikor világra jön a kicsi, újból nem mindegy, hová kerül, milyen környezet veszi körül. Az anyaméhben őt ért ingerek most közvetlenül hatással vannak rá. Megkapja-e a család figyelmét és szeretetét, a megfelelő táplálékot, ruházatot. A 9 hónap alatt felgyülemlett érzékelések folytatása következik ezután. A szerencsésebb csillagzat alatt születettek már ekkor hatalmas előnyre tesznek szert, aminek csak örülni lehet. És a többiek? 

Ezek után képzeljük el, hogy egy kicsi gyermek önfeledten elkezd táncolni vagy énekelni, vagy éppen sírni.
A jobb helyzetben lévő környezete reagálása: Ez a drága gyermek milyen tehetséges, ügyes.. fejleszteni kell, a síráskor pedig: "Mindjárt segítek, nem lesz semmi baj!"
A nehézségekkel küzdők esetében: nézd már, hogy táncol! Tiszta anyja, vagy teljesen olyan, mint xy a  tv-ben! Kívülállók pedig: meglátszik, hogy nem dolgoznak (isznak, iskolázatlanok, lusták...) a szülők, ezt szokták meg, csak a buli...! Síráskor pedig hogy reagál egy nehéz sorsú anyuka?: Hagyd már abba, sok a bajom így is...!

Az előnyösebb helyzetben lévő fiatalnak teljesen más az értékrendje, lehetőségei, kapcsolatrendszere, az egész élete. Ekkor lehet beszélni életút-tervezésről,  milyen szakra jelentkezzen és melyik iskolába, milyen sporttevékenységgel kösse le szabadidejét, hová utazzanak, melyik telefont vagy autót vegyék meg. 
A hátrányokkal küzdőnek pedig sokszor az is örömöt szerez, ha szeretetet érez, vagy legalább elfogadják és nem küldik el, nem közösítik ki. A főtt étel, esetleg új ruha... 

Mit adnak tovább a következő generációnak az emberek? Csak azt tudják, amiben élnek, amiben hisznek, amit ismernek, ahová haza kerülnek, miután megszülettek. Abban azért bízok, hogy gyakran esik messze az alma a fájától, amikor a jobb élet reménye érdekében tanulnak, megtalálják azokat a segítő kezeket, akik terelik a helyes útra!