A siker misztikus titka

Miután szabad utat engedtünk nyájösztönünknek, megtanultuk úgy szeretni embertársainkat, foglalkozzunk a következő lépéssel: minden szeretet elsődleges mozgató ereje a szeretett lényt boldoggá tenni. Természetes tehát, hogy abban a mértékben, ahogy szeretetünk nő, nő a vágyunk is, hogy az embereket boldoggá tegyük egészen addig, amíg örömmel elfogadjuk az ehhez a célhoz szükséges áldozatokat.

Életcélunk egészen természetesen azok szolgálata lesz, akiket a tőlünk telhetően legnagyobb mértékben szeretünk, értük áldozunk a legtöbbet önmagunkból. Távolról sem lesz egy gyötrelem, hanem nagy öröm. Boldogtalanok lennénk, ha nem szolgálnánk tőlünk telhetően felebarátainkat. Ha minden erőnket latba vetve boldoggá tesszük őket, ezek a tettek a siker felé fognak sodorni bennünket.

Ébreszd fel magadban felebarátaid iránti szeretetet

Fejleszd odáig ezt a szeretetet, hogy leghőbb vágyod az ő boldoggá tételük legyen. Amikor a szolgálat vágya szenvedéllyé nő, akkor magával ragad a siker minden szükséges eszközével, melyek a szerencse, a pénz és a mások iránti szeretet.

Csak azok, akik szenvedélyesen foglalkoznak a szolgálat további javításával és növelésével, mindig több és több ember érdekében, csak azok számíthatnak normális esetben a sikerre. De az ilyen fokú elkötelezettséget csak a szeretet inspirálhatja, melyet a megajándékozottak kapnak így.

Két énekes tipikus esete

Mindketten tehetséggel adnak elő divatos slágereket, mindketten szép, önmagukhoz illő hangjuk van, dalaik stílusának megfelelően, de a zenekritikusok középszerűnek tartják őket. Tehát ezzel a közepes tehetséggel egyik sem várhat nagy sikert.

Az egyikből soha nem lesz semmi. Általában csak olyasmit énekel, amihez kedve van. Szeretné a sikert, de nem becsüli eléggé közönségét. Csak azzal van elfoglalva, hogy megmutassa, milyen jó énekes is ő. A hallgatóság felfogja ezt az attitűdöt és hidegen figyeli. A bukás teljes és végleges.

A másik énekes szereti a közönségét. Leghőbb vágya ezt a közönséget boldoggá tenni. Olyan dalokat éneke, amilyeneket a közönség szeret, olyan stílusban, mely megfelel nekik. Azért, hogy növelje az emberek boldogságát, folyamatosan mélyreható vizsgálatokat végez ez ügyben. Rögtön észreveszi, ha egyik vagy másik dala tetszik vagy sem.

Állandóan kutatja környezete és közönsége véleményét, hogy ez utóbbi milyen stílusban szeretné hallani kedvenc dalait. Folyamatosan elvegyül az emberek között, először is mert jól érzi magát velük, másrészt, hogy jobban megismerje zenei ízlésüket. A kezdeti években talán ennivalója sem volt elég, de azt kutatja, hogy mit szeretne legjobban hallani a számára oly kedves közönség és eközben semmi sem veheti el a kedvét a munkától.

A megpróbáltatások és tévutak nehéz évei után, melyek alatt a szeretet tartotta benne az erőt, hogy fel ne adja, a hallgatóság kezdi elismerni azt a szeretetet, melyet az énekes iránta kifejez. Először tisztelettel hallgatják, majd lelkesülten, végül elbűvölve. Íme, mondják, itt egy hétköznapi ember. Ismer bennünket és közülünk való.Tudja, hogy mi mit szeretünk és ő is ugyanazt szereti. Vonzódik hozzánk, tehát mi is vonzódunk hozzá.

Az érzések olyanfajta melegsége van jelen a dalaiban, mely a másik énekesnél nem lelhető fel. Énekesünk hipp-hopp híres lett és teljes a sikere.

Pedig ez a sikeres énekes kezdetben nem rendelkezett semmi többel, mint elbukott társa - és valószínűleg sokkal kevesebbel, mint általában azok, akiknek soha nem sikerül - kivéve a kitartó szeretet, hogy soha nem árulta el közönségét, tehát az egyik domináns emóció juttatta arra a felismerésre hogy a nagy és folyamatos áldozathozatal szükséges a sikerhez. Itt lehet megfogni a siker mögött rejlő titkát a legtöbb színpadi és rádiós énekesnek.

A sikeres slágerénekesek közül a legtöbben inkább a hangjuk minőségének tulajdonítják sikerüket mint a szeretetnek, még akkor is, ha ez a hangalkalmat ad a kritikára. Megbocsájthatjuk nekik ezt az öndicséretet, mert szeretnek bennünket. Az ezen a területen szükséges áldozathozatal felismerése és a megfelelő erőfeszítések kifejtése lehetetlen azok számára, akik irtóznak  embertársaiktól vagy maximum csak közönyt tudnak érezni a többiek iránt.

A fenti összehasonlítást alkalmazhatnánk két színészre két színpadi szerzőre, regényíróra, két vállalkozóra, két étterem tulajdonosra, két benzinkutasra, két kereskedőre, két kisiparosa, két utazó ügynökre, két  alkalmazottra, két ügyvédre, két orvosra vagy szinte bármelyik munkaterületre vonatkoztatva. Majdnem mindig az lesz lelkes, aki  szereti a közönségét, vásárlóit,vagyis lelkesen hoz áldozatot a jobb szolgáltatás érdekében. Nem kell azt hinni, hogy a felebaráti szeretet csak a szociális munka területén gyakorolható. A normális, hétköznapi, üzleti vagy hivatali életben is erősíthető az emberekkel való mindennapi kontaktusban.

A kereskedő üzletében elvegyül a vásárlók között, a főnök az alkalmazottak, az ügynökök pedig régi és új kliensei között.  Az állandó és folyamatos érintkezéseken keresztül megtanulják szeretni klienseiket, örömet találni a boldoggá tett emberek örömében, mely a nekik nyújtott szolgáltatásnak köszönhető. Ha sikert akarsz elérni, személyes odaadás árán kell megtalálnod mindazt a módot, mellyel egyre több és több embert tehet boldoggá.

Vannak olyan emberek, akik egyszerűen levelekkel tudnak ilyen szeretetet produkálni. A levelezés útján való árusítás egyik nagy szakembere egy napon elmondta a szisztémája lényegét:

     Nem az a lényeg, hogy mit mondok a levelekben vagy a brossúrákban. A konkurencia is szabadon                használhatja ugyanazokat az érveket, min én. Viszont, mivel én is csak egy hétköznapi alak vagyok, sem jobb, sem rosszabb a klienseimnél, ugyanazok a hibáink. Szimpatizálok a vevőimmel, együttérzek velük, mert pont olyanok, mint én. Életem során ezreit olvastam az ilyen  emberek leveleinek, ezerszámra küldtem a válaszokat, láthattam, miként válaszolnak az én leveleimre, egészen addig, amit majdnem olyan jól ismertem őket, mint saját magamat.
 Az én reklámszövegeimben az emberek a sorok között is olvashatnak. Kiolvashatják, hogy ismerem őket, hogy együtt érzek velük és hogy az emberek abba a kategóriájába tartozom, ahová ők is tartoznak.

Szimpátiámat viszonozzák, hisznek bennem, bizalommal vannak irántam és így sokkal jobban szeretik, ha velem van dolguk. Ez egy megfoghatatlan elem, éppen úgy, mint a stílus, a tónus vagy a személyiség - nem csak az eladói szándék - amely a reklámszövegekben eredményes. Más, szintén a levelezés útján való eladással sikeresen foglalkozó specialistánál is megfigyeltem már ugyanezt a megfoghatatlan elemet.

Soha nem arról van szó, hogy valaki magasabb rendű vagy rendkívül intellektuális. Inkább arról van szó, hogy emberségesek, hogy így vagy úgy erről vagy arról, a tisztességes emberek ezreivel leveleztek, és így megtanulták megérteni őket és kifejlődött bennük egy szimpátia azok iránt. És mindet ki lehet olvasni a szövegekből a sorok között.

Meg kell tanulnod megérteni az embereket!

A foglalkozási körök legtöbbjének területén ki lehetne mutatni, hogy azok járnak sikerrel, akik megértik a többi ember gondolatait, akik szimpatizálnak velük. Akik csak arra gondolnak, hogy minél nagyobb és növekvő számban tegyék boldoggá embertársaikat a szolgáltatásokkal, melyeket nyújtanak. Természetesen, szívesen keresnek pénzt, de nagyobb részük felismeri, hogy "imádnak játszani a tűzzel", azaz a szeretettel.

Csaknem mindannyian, amikor nyugdíjba vonulnak, szerencsétlennek és céltalannak érzik magukat, mert már többé nem szolgálhatják az embertársaikat.

Az egyik ír ember, aki kitűnő kereskedelmi ügynök volt, naponta egy órát áldozott az idejéből egy idős hölgy szórakoztatására, boldoggá téve őt a jól ismert kedélyességével. Semmilyen érdeke nem fűződött hozzá, ha csak annyi nem, hogy jó érzéssel töltötte el, ahogy mindenki mást is eltöltött volna, az idős hölgy öröme. Mivel vonzódott embertársaihoz, mindig megtett minden tőle telhetőt.
Ha a természete alapvetően nem emberbarát, soha nem lett volna tehetsége az eladáshoz. Sajnos emberszeretete soha nem nőtt olyan nagyra, hogy szenvedéllyel kívánja szolgálni az embereket. Így ez csak annyihoz volt elég, hogy ez az ember egy közepesen sikeres ügynök legyen, de soha nem ért el nagy magasságokba.

A szeretetnek nőnie kell az emberben!

Arról már volt szó, hogy a szeretetnek át kell alakulnia szenvedélyes odaadássá a jobb és több szolgálat érdekében, mielőtt valóban teljes értékű sikerben reménykedhetnénk. Az ember társai iránti szeretetének olyan nagynak kell lennie, hogy a szolgálat szeretete ezt szinte természetesen kövesse.

Éppen annyira kell odaadónak lenni, a szolgálat ideálja mellett, mint a művészek saját művészi ideálja mellett, és ebből a szenvedélyes elhivatottságot  kell fejleszteni. A nagy sikerek legnagyobb része egy jól megalapozott erőfeszítés feltétele, melyre csak olyan emberek képesek, akik erős és tartós emóciók hatása alatt állnak. Amikor ezek az emberek kijelentik,hogy általában szeretnek játszani az érzelmekkel, akkor egy olyan emberbaráti szeretetre hivatkoznak, egy olyan vágyra, hogy szolgálhassanak, mely tulajdonképpen öntudatlan és éppen ezért csodálatra méltó.

Többen közülünk jobban szolgálják a világot, több jót tesznek az emberekkel, mint egyes politikusok vagy hivatásos idealisták. Annak ellenére, hogy kijelentik magukról, hogy nem tökéletesek, mégis mindig állandóan figyelembe veszik a következő parancsot:

Szolgálni úgy kell, mintha Istent szolgálnál és nem embert!

Mindennapi tevékenységükkel élelmet adnak az éhezőknek, italt adnak a szomjazóknak, befogadják az ismeretlent, felöltö7tetik a rongyost, vigasztalják a beteget, megnyugtatják és felvidítják a gondokkal küszködőt, szállítják a megfáradtat, lelkesítik a lélekben megzavarodottat és más számtalan szolgálattal teszik boldoggá az embereket. Ezek az emberek a legnagyobb művészek mindenki között, a szolgálat művészei.