2015. júl 15.

Cipeljük a zsákjainkat

írta: Élet - GyIK
Cipeljük a zsákjainkat

A szüleim a hibásak, mert...

Az generációk szidalmazása igencsak fájón érint. Gyakran olvasom, hallom fiataloktól, hogy az anyám vagy az apám micsoda hülyeségeket csinált. És elkezdik sorolni az orbitális hibákat. 


Számomra a legjellemzőbb, legalábbis ezt hallom meg, amikor az ifjú menyecske, a fiatal anyuka szidalmazza a saját anyját, anyósát: 

Nem nevelt, még főzni sem tanított meg, alig volt otthon!

Már 2 hónaposan almát adott kisbabának, nem csoda, hogy ennyi allergiás ember van most!

Nem szeretett, soha nem simogatott meg, nem volt egy kedves szava!

 

És lehetne még sorolni, de csak a pumpa megy fel bennem! Miért is? Kizárt, hogy egy egész generáció nem szerette a gyermekét, kizárt, hogy egy egész generáció hülye volt és marhaságokkal tömte  a gyermekét...
Nagy valószínűséggel jogos lehet a sok panasz, a szeretetéhség, figyelemhiány.

Az előző és az azt megelőző generációnak is megvolt a maga zsákja, amiből az újak kevesebbet kértek, nem akarták ugyanazt folytatni, amit az ősök, és ez így van rendjén. Azért, mert az előző generáció másképp élt, és higgyétek el, tényleg megvolt a maguk zsákja, nem voltak rossz emberek. Azt tették, amit tudtak, amire képesek voltak. Jobbak, másabbak akartak lenni, mint az elődeik. Ennyi telt tőlük!


Ha az előző generációk nem jutottak volna tovább az előzőektől, akkor mi sem tartanánk most itt. Mindenképpen haladás a jellemző. Fejlődünk, fejlődnek az emberek, fejlődtök Ti is, fiatalok! és a folyamat nem lehetne az ősök nélkül.

 

nevetes.jpg

A szüleitek, akik most nagymama és nagyapa korúak, az a generáció volt, amelyik már tanulni akart, okosabb akart lenni, mint az elődeik. És ne adj' Isten, azt olvasta, hallotta az akkori gyermekorvosoktól, hogy 2-3 hónaposan kezdjék meg a hozzátáplálást, az első étel a reszelt alma, főtt burgonya.
A nagyszülőknek azt tanították az akkori okos emberek, hogy nem baj, ha sír a baba, erősödik a tüdeje. Aztán, aki jó anya akart lenni, az amíg bírta, hagyta, hogy sírjon a bébi.
Ne kényeztesd el, ne kapasd fel ölbe... és ehhez hasonló okosságok hangzottak el. És a fiatalasszony időt nyert: főzött, takarított, boltba ment, később dolgozott a család mellett.
A férfi-női, anya-apa szerepek akkoriban kezdtek átformálódni: az anya húzta az igát, az apa pedig követte a tradíciókat, vagyis dolgozott és pihent. A nő belegebedett abba, hogy mindenkinek megfeleljen, és leginkább a gyermeke sínylette meg, hiszen valóban nem kapott kellő figyelmet, szeretetet.
(Gondolj csak bele, mai Fiatal, micsoda feszültség, fáradtság uralkodott az előző generáció anyáin! lehet, hogy mindehhez köze van a daganatos megbetegedéseknek?, esetleg a válások elterjedésének gyökerei között ennek is szerepe van?)

Mi a teendő? Az akkori bébik mára felcseperedtek, megmutathatják, hogyan kell helyesen gyermeket nevelni, hiszen a mai okos emberek már azt mondják, hogy a gyerek igényei az első és kizárólagos, figyelni kell minden mozzanatát, hogy megértsük, mit szeretne és miért. 

Ne lepődj meg, Mai Fiatal, ha Te leszel nagymama, nagypapa, a gyermekeitek azt mondják, hogy milyen hülyeségeket csináltak velük annak idején! Hogy másképp kellett volna nevelni a gyerkőcöket! Jó az, ha ezt már most, előre tudjátok, Fiatalok, hiszen ha nem így lenne, nem lenne fejlődés!!! Tiszteletet nem, de elfogadást, a múlt elfogadását kérem Tőletek, ne utasítsátok el a gyökereiteket, mert Hozzátok tartozik, a fejlődés részei!

Nem azt mondom ezzel, hogy tisztelned kell a szüleidet, mert ők neveltek fel! Nem, hiszen EZÉRT ne tiszteld, ez volt a dolga. Amiért talán tiszteletet érdemel az, hogy tette a dolgát sokszor erején felül azért, hogy a legjobbat nyújthassa számodra! 

 

Szólj hozzá

generációk gondolatok az életről