Egy gyermek felnevelése során kimelten fontos feladat az élettani szükségletek biztosítása mellett a lelki, szellemi fejlődés segítése.
A fejlődést a gyermek testi és lelki adottságain túl az őt körülvevő személyi és tárgyi környezet minősége befolyásolja.
A fejlesztés színtere a család, óvoda, iskola, és kiemelt életkori övezetei a csecsemő- és kisgyermekkor, és az iskoláskor.

A biztonságos kötődés képezi a társas, és érzelmi intelligencia fejlesztésének alapját. A meleg családi légkör, a szülő és csecsemő közötti érzelmi egymásra hangolódás, odafigyelő szeretet, a korlátozás ésszerű alkalmazása alapvető fontosságú az érzelmi készségek fejlődésében. Ebben az életkorban a szabad mozgás, játék, mesehallgatás, a biztonságos, ám változatos környezet, segíti a mentális fejlődést.
Az iskoláskorúak társas és érzelmi intelligenciájának fejlesztése elősegíti a jobb tanulmányi előmenetelt, és csökkenti annak valószínűségét, hogy olyan veszélyes viselkedésekbe kezdjenek, mint az erőszakelkövetés, a droghasználat, a korai és nem biztonságos szexuális aktivitás.
A tanulók társas és érzelmi intelligenciája fejleszthető, egyrészt az érzelmekkel kapcsolatos tudás növelésével, másrészt az érzelmi és társas készségek tanításával. A mentális fejlődés színtere nem csupán a tanóra, hanem a közös szabadidős tevékenységek, pl. kiránduás is.
Minden szocializációs tekintély taníthatja: tanárok, szülők, kortársak vagy a média. A társas és érzelmi intelligencia fejlődését a támogató iskolai és osztálylégkör alapozza meg. Az a környezet kedvező, ahol a személyes kapcsolat és az ennek talaján kibontakozó kölcsönös bizalom kialakul.
A mentális egészség segítése összetett, vannak lényeges elemei, pl. pozitív énkép, és jó kommunikációs készség kialakítása, a gyermek megtanítása a stressz kezelésére. Mivel az ember testi és lelki egészsége hat egymásra, nagyon fontos a fizikai aktivitás útján a teherbíró képesség fejlesztése is.
A gyermekkel foglalkozó felnőtteknek fel kell tudni ismerni az esetlegesen felmerülő mentális problémák jeleit, hogy szükség esetén időben szakember segítségét tudja kérni.

A gyermek felnevelése során kimelten fontos feladat az élettani szükségletek biztosítása mellett a lelki, szellemi fejlődés segítése. A fejlődést a gyermek testi és lelki adottságain túl az őt körülvevő személyi és tárgyi környezet minősége befolyásolja. A fejlesztés színtere a család, bölcsőde, óvoda, iskola, és kiemelt életkori övezetei a csecsemő- és kisgyermekkor, és az iskoláskor. A biztonságos kötődés képezi a társas és érzelmi intelligencia fejlesztésének alapját. A meleg családi légkör, a szülő és csecsemő közötti érzelmi egymásra hangolódás, odafigyelő szeretet, a korlátozás ésszerű alkalmazása alapvető fontosságú az érzelmi készségek fejlődésében.

Az érzékszervek működésének fejlődése újszülött kortól kezdve folyamatos. Figyelni kell, hogy reagál-e a különböző hatásokra, ha zajt hall, a hang irányába fordítja-e a fejét, vagy megrezdül, megijed. "Megismeri-e" az édesanyját, vagyis másképp viselkedik-e, ha a hangját hallja, arcát látja, illatát érzi, ad-e jelzéseket, válaszokat, ha játékot kezdeményeznek vele? A maga módján a legfiatalabb csecsemő is tud kommunikálni: kuncog, gőgicsél, mosolyog, ha tetszik neki valami, és sír, összerándul, ha zavarja valamely inger. Mód van arra is, hogy megbizonyosodjunk arról, vannak-e célirányos mozgásai, pl. elkezd-e kapálózni egy játék láttán, vagyis jelzi, hogy észrevett egy tárgyat, és az felkeltette érdeklődését. A szokott tevékenység abbahagyása is jelezhet érdeklődést, pl ha megáll a szopásban vagy a cumizásban. Újszülött és csecsemőkorban változatos fejlesztési lehetőséget nyújtanak a napi gondozási műveletek és a játék, mely örömforrás, és tanulás, így a mentális fejlesztésre is jó lehetőség. A fejlesztő játék kiválasztásánál alkalmazkodni kell az aktuális életkorhoz, fejlettséghez. Általában azok a játékok a legjobbak, melyek egyszerre több érzékszervre hatnak, így több inger éri. Bármilyen, eddig is játszott játék, foglalkozás megfelelő, ha tudatosabban játsszák, ami annyit jelent, hogy várják meg a gyermek reakcióját, és válaszoljanak is rá. Fejlesztő hatású, ha a foglalkozás alatt folyamatosan beszélnek a babához, még ha nem is tud válaszolni. Lassan, egyszerű mondatokban érdemes beszélni hozzá, és nagy szerepe van a gesztusoknak, a mimikának is. A gondozási tevékenység során mindig mondják el mi történik, vagy mi következik.

Az önálló járást (12-18 hó) követően a szabad mozgás, játék, mesehallgatás, a biztonságos, ám változatos környezet, segíti a mentális fejlődést. Az agykutatás legújabb módszerei megerősítették azt a korábbi feltételezést, hogy az élet első éveiben elsajátított fizikai készségek nagy mértékben kihatnak az intellektusra, sőt az egész személyiségre.

Második év után kérdez, amire egyszerű, érthető módon kell válaszolni. Hároméves korúak általában már beszélgetnek, elmondják gondolataikat, ekkor a türelmes meghallgatás, és reagálás a fejlesztő hatású. A hozzá közelállók kimutatott szeretete biztonságot és önbizalmat jelent és elengedhetetlen az egészséges mentális fejődéshez!

Az iskoláskorúak társas és érzelmi intelligenciájának fejlesztése elősegíti a jobb tanulmányi előmenetelt, és csökkenti annak valószínűségét, hogy olyan veszélyes viselkedésekbe kezdjenek, mint az erőszakelkövetés, a droghasználat, a korai és nem biztonságos szexuális aktivitás. A tanulók társas és érzelmi intelligenciája fejleszthető, egyrészt az érzelmekkel kapcsolatos tudás növelésével, másrészt az érzelmi és társas készségek tanításával. A mentális fejlődés színtere nem csupán a tanóra, hanem a közös szabadidős tevékenységek, pl. kiránduás is. Minden szocializációs tekintély taníthatja: tanárok, szülők, kortársak vagy a média. A társas és érzelmi intelligencia fejlődését a támogató iskolai és osztálylégkör alapozza meg. Az a környezet kedvező, ahol a személyes kapcsolat és az ennek talaján kibontakozó kölcsönös bizalom kialakul. A mentális egészség segítése összetett, vannak lényeges elemei, pl. pozitív énkép, és jó kommunikációs készség kialakítása, a gyermek megtanítása a stressz kezelésére. Mivel az ember testi és lelki egészsége hat egymásra, nagyon fontos a fizikai aktivitás útján a teherbíró képesség fejlesztése is. A gyermekkel foglalkozó felnőtteknek fel kell tudni ismerni az esetlegesen felmerülő mentális problémák jeleit, hogy szükség esetén időben szakember segítségét tudja kérni.