2012. júl 24.

A sors mint esély

írta: Élet - GyIK
A sors mint esély

Részletek Thorwald Dethlefsen: A sors mint esély c. könyvéből

"(a születési horoszkóp)... az élet tantervét s mint ilyet az ember sorsát mutatja be. Egy ember életútja a születéskor eldől. Az ember élete során ezt a látenciát (benne rejlő tartalmat) átteszi a valóságba. Az emberi életben nincsen véletlen. Felvetődik a kérdés, vajon egy embernek, ha "véletlenül" néhány órával előbb vagy később született volna, más lenne a tanterve, sorsa? Ez így van, más időpontnak más a minősége, ezért más életutat jelent. Azt gondolhatják, hogy jóllehet, nagy lendülettel "kiérveltük" az emberi életből a véletleneket, a születés pillanatában ott vannak újra egy csokorban - egyszóval: a születés órájának véletlene dönti el sorsunkat? Ha hűek maradunk felismerésünkhöz, amely szerint a világon nem létezhet véletlen, a születésnek - mint eseménynek - is determináltnak kell lennie valamilyen törvényszerűség által. Minden esemény csak tartalmának formai kifejeződése, a tartalomnak és formának egybe kell csengenie. A formából megismerhetjük a tartalmat, és fordítva. A születés formai esemény, amely egy meghatározott időkvalitásban manifesztálódik, s egy tartalmat reprezentál. Mi ez a tartalom? A születéssel nem egy "tiszta lap" jön világra, az egy tiszta, szűzies lélek... akit tartalmilag csak születése pillanata határozza meg. Ha egy lélek biográfiájára rávilágítunk, a földi életek hosszú láncolatát találjuk mögötte. Ez a lélek mindegyik életében meghatározott tantervvel konfrontálódott, amelyet többé-kevésbé  jól oldott meg..."

 

"Legmegbízhatóbb információs forrásunk arról a szituációról, amelyben éppen vagyunk, a külvilág. Ha megtanuljuk azt, hogy mindennek, ami velünk történik, rákérdezünk az értelmére, nemcsak saját problémáinkat fogjuk jobban megismerni, de a változtatás lehetőségét is. Bármi történik velünk, azonnal fel kell tenni a következő kérdést: "Miért történik éppen velem, éppen most és éppen ez?" Amíg nem szokunk hozzá a kérésfeltételhez, nyilvánvaló, hogy nehéznek találjuk a válaszadást. Ebben is gyakorlat teszi a mester, rövidesen meg fogjuk tanulni, hogyan lehet felismerni a dolgok értelmét s. megfejteni a hozzánk való viszonyát..."

 

"Az emberek még mindig azt hiszik, hogy a betegség elkerülhető balszerencse. Nem fogják fel, hogy a betegség az emberiség legértékesebb java, igen, valójában ez teszi emberré az embert, mert csak a beteg az, ami gyógyítható. A betegség gyógyíthatóvá lesz, ehhez azonban hagynunk kell, hogy keresztülmenjen rajtunk, nem szabad kitérnünk előle. Miként a betegség mindenkor mikrokozmikus bűnbeesés, a gyógyulásnak is mindenkor mikrokozmikus megváltási folyamatnak kell lennie..."

 

"...Csak olyan eszmékkel, gondolatokkal, emberekkel, helyzetekkel kerülhetünk érintkezésbe, amelyekre rezonánsak vagyunk, vagy ... affinitásunk van. Megfelelő affinitás nélkül nincs manifesztáció. Senki se kerül véletlenül bele egy vitába vagy verekedésbe, aki mégis, annak affinisnak kell lennie az ilyen típusú élménnyel. A verekedés mindenkor következményeit ezek szerint az is viseli, aki azt hiszi, hogy teljesen véletlenül került a csetepatéba. Ha nem lett volna megfelelő affinitása, nem is került volna bele. Ha valakit elgázolnak az utcán, legyen bár jogilag és funkcionálisan a gázoló a vétkes, ez nem változtat azon a tényen, hogy az elütött érett volt erre az eseményre, különben nem tapasztalhatta volna meg..."

 

"Minden gonosz ember, minden bosszantó esemény csak hírnök, médium, amely a láthatatlant láthatóvá teszi. Abban,. aki ezt felfogja, s hajlandó a saját sorsáért felelősséget vállalni, megszűnik a fenyegető véletlenektől való szorongás. Korunk fő foglalatossága, hogyan előzzük meg, hogyan biztosítsuk be magunkat a sors esetlegességeivel szemben. A bebiztosító rendszerek a biztosítótársaságoktól a szocializmusig széles skálán helyezkednek el, ám mindegyiknek ugyanaz a célja: külső intézkedésekkel megváltoztatni vagy megakadályozni a sorsszerű események bekövetkezését. Minden ilyen törekvés mögött szorongás áll. csak az szabadulhat meg ettől a szorongástól, aki vállalja a felelősséget, s odaáll a sorsa elé. Nem ölnek meg mindet véletlenül, s gazdagok sem leszünk véletlenül. Mindkét jelenség csak akkor manifesztálódik, ha megértünk rá, ha affinitásunk van vele. A "véletlenek eme láncolata" mögött - amit valamilyen formában szinte mindnyájan átéltünk - semmi más nincsen, mint az affinitás _ vagy a rezonancia törvénye..."

Szólj hozzá

idézetek szeretetről önismeret konfliktuskezelés gondolatok az életről