2012. jún 02.

Gondolkodóba estem!

írta: Élet - GyIK
Gondolkodóba estem!

Kiránduláson vettem részt a napokban. Meglátogattunk egy templomot is, ahol egy pap fogadott bennünket. Mesélt sok-sok történetet, melyek lelkileg megerősítettek, más szemmel láttam a világot, miután elbúcsúztunk tőle.

Megmutatott ez a pap egy szövetdarabot is, mely gyönyörűen be volt keretezve. A szövetdarab számára rendkívül fontos, mert úgy gondolja, az eredeti tulajdonosa (aki már nem él) védi és segíti őt személyes és közéleti cselekedeteiben.

Gondolkodni kezdtem, azóta is töröm a fejem, hogy mit is jelent nekem, bárkinek egy-egy ilyen tárgy. A pap bekereteztetett szövetdarabkája nekem első hallásra bizarrnak tűnt, de aztán rájöttem, hogy miért ne tenné, ha számára fontos. És mi van akkor, ha tényleg segíti őt az eredeti tulaj? Honnan tudhatnám, pontosan mi hogyan működik világunkban?

 

Amikor emléket hozunk egy-egy kirándulásról vagy bárhonnan, ahol jól éreztük magunkat.

Amikor megszárítja, kipréseli a szerelmétől kapott piros rózsát a lány.

Amikor egy számunkra kedves embertől kapunk valamit emlékül, és azt a lakásunk kiemelt helyére tesszük, vagy olyan helyre, ahol a nagyon fontos dolgainkat őrizzük.

Amikor vizsgára, versenyre kabalát vagy más tárgyat viszünk, melytől segítséget, szerencsét várunk.

.... Biztosan mindenki tud hasonló példákat, akár a saját életében is. A tárgyak eredeti tulajdonosainak rezgését, érzéseit ezek a tárgyak átvették. Hitem szerint olyasmi ez, mint egy ölelés után átvesszük egymás érzelmi állapotát. Vagy egy hatalmasra nőtt fát megcsodálni, állni alatta, ahogy több tíz évvel ezelőtt is tették, esetleg tudjuk, hogy ez a bizonyos fa pl. túlélte a világháborút. Érezzük a másik ember rezgését, egy bizonyos hely hangulatát.

Vagy kapcsolataink alakulásában nagy szerepe van a tudat alatt megbúvó emlékeknek (arcok, hangok, illatok..). Tehát nyomokban ott van a múlt a tudatunkban, mely döntően befolyásolja a jelent. A múlt rezgései egész életünkön át elkísérnek bennünket.

 

Aztán eszembe jutott a feng shui. Tulajdonképpen ezen az elven működik. Mert működik, hiszen okkal terjed és egyre többen alkalmazzák mindennapi életükben.

Aztán az agykontrollra gondoltam és sok területre, melyek kinőttek az agykontrollból. A pozitív gondolkodás, vonzás törvénye, ilyesmik. A gondolataink alapján alkotjuk meg szavainkat és tetteinket. Ha hittel gondolunk valamire (szövetdarab bekeretezve, kabala...), akkor az működni kezd.

Az ima! Imádkozhatunk Istenhez, Jézushoz, Szűz Máriához, bármely szenthez, segítségüket kérve céljaink elérésében. De imát mondhatunk szeretteinkért, barátainkért....

Vajon ki vagy mi, segíti életünket? A relikviák önmagukban szerintem nem segítenek. De a hozzájuk fűződő gondolataink már meghatározóak lehetnek. Esetleg annak a valakinek a segítségét kapjuk meg valamilyen formában, akire gondolunk a tárgyak kapcsán?

 

 

Nagyon összemostam a dolgokat??? Lehet. Agykonti, feng shui, relikviák, vonzás törvénye... Nyikorognak a forgaskerekek az agyamban. Gondolkodok. Lehet, hogy minden egyről szól? De miről?

Szeretném érteni! Nem dolgom érteni! De hallottam arról a szövetdarabkáról és hallok nap mint nap embereket, akik szeretnének kimozdulni a helyzetükből. Segítségre várnak: szeretetre, pénzre, ötletre és még annyi mindenre!  Kitől várhatunk, kitől kaphatunk? Elsősorban önmagunktól. De akkor nincs is szükség tárgyakra, különböző ezoterikus tudományokra? De mi tulajdonképpen nem önmagunkban vagyunk "valakik", hanem összeadódnak bennünk a tapasztalatok, mindaz, amit eddigi életünk során megéltünk.

Kicsinek érzem magam a témához. De a pap biztos abban, hogy a szövetdarabka eredeti tulajdonosa segíti őt,  csodákat tesz vele.

A fejemben most egy kicsi "zsákutca" alakult ki, visszafordulok gondolataimmal, kezdem elölről az eszmefuttatást!

 

(Élet-GyIK)

Szólj hozzá

bejegyzések kútfőből