" Férfi és nő. Hogyan érthetnék meg egymást?
                              Hisz mindkettő mást akar - a férfi a nőt, a nő a férfit."
                                                         ( Karinthy Frigyes)                    

Kettesben lenni jó! Romantikus vacsorák, hosszú séták, éjszakába nyúló beszélgetések, gyengéd érintések... Ilyen képek villannak be, amikor harmonikus párkapcsolatra, házasságra gondolunk.

Vannak persze más esetek is. Bekapott falatok a gyorsétteremben, mert otthon túl fagyos a légkör, menekülésszerű feszültségoldó séták, hogy végre kitisztuljon a fejünk; beszélgetés helyett vádaskodó kiabálás, vagy néma csend; gyengéd érintések helyett pedig...

Mit tehetünk konfliktusaink gyorsabb és könnyebb megoldása érdekében? A titok a tudatos meghallgatásban rejlik!

Azonosított feszültség

Első lépés önmagunk megfigyelése. Próbáljuk tudatosan szemügyre venni, miként viselkedünk, amikor feszültek vagyunk! Ebből a szempontból mindenki más. Van, aki magába fojtja indulatait, más a munkájába temetkezik, s olyan is akad, aki teret enged fékezhetetlen evési kényszerének, avagy mély hallgatásba burkolózik, netán veszekedni kezd.

FONTOS! Feszültségünk érzékelésére akkor leszünk igazán képesek, ha előbb megtanuljuk átélni hiányát. Ebben segíthetnek a különböző relaxációs módszerek, például a progresszív izomrelaxáció. Ha ismerjük a teljes testi- lelki ellazultság érzését, a feszültséget kontrasztként éljük meg, és egyből felfigyelünk rá.

Az első és legfontosabb, hogy megtanuljuk azonosítani feszültségünket anélkül, hogy mindjárt tennénk is ellene valamit. Tehát annak kényszere nélkül, hogy azt rázúdítanánk partnerünkre, avagy elzárkóznánk előle. Egyszerűen: állapítsuk meg, hogy ilyen érzés van bennünk!

Kívülről nézve

Amikor partnerünk szavai feszültté tesznek bennünket, rendszerint annyira lekötnek bennünket saját érzelmeink, hogy a mondat második fele már el sem jut a fülünkig. Ekkor szükségünk, hogy eltávolodjunk a saját gondolatainktól és érzéseinktől. Ezzel kellő érzelmi szabadságot nyerünk ahhoz, hogy meghalljuk, amit partnerünk mondani próbál. A "Mátrix" című film rajongói pontosan tudják, miről beszélek. Ez az a pillanat, amikor Keanu Reeves felugrik, és a döntő rúgás előtt egy pillanatra megáll az idő. Nekünk is ki kell lépnünk egy pillanatra önmagunkból, és át kell sétálnunk az utca túloldalára, hogy onnan objektíven, érzelmi érintettség nélkül megnézzük a köztünk és partnerünk között zajló beszélgetést.

ÉRDEMES MEGJEGYEZNI! Ha megvan a kellő távolság, amelyből kívülállóként szemléljük a szituációt, ellen tudunk állni annak a kényszernek, hogy azonnal - esetleg sértően - visszavágjunk!

Meghallgatás értékelés nélkül

Az értékelés nélküli meghallgatás azt jelenti, hogy ráhangolódunk partnerünk gondolatmenetére anélkül, hogy kijelentését értékelnénk.

TIPP: ha partnerünk mondatai nyomán kényszert éreznénk arra, hogy védekezzünk vagy visszavágjunk, határozottan húzzuk be a kéziféket, és ismételjük meg az elhangzott kijelentést kérdés formájában!

Ezzel kettős célt érünk el: egyfelől partnerünknek azt az érzést adjuk, hogy fontos nekünk, figyelünk rá, másfelől szembesítjük azzal, amit mondott, és lehetőséget adunk számára a helyesbítésre.

Erre két technika a legalkalmasabb: az "átírás" és a "benyomás leellenőrzése".

"ÁTÍRÁSKOR" partnerünk szavait tükrözzük vissza saját megfogalmazásunkban. Ha például Zsuzsa azt mondja: "Már megint nem takarítottad le az asztalt magad után", akkor Péter az átírás technikáját alkalmazva azt mondhatja: "Nem tettem a helyükre a dolgokat reggeli után?"

"BENYOMÁS LEELLENŐRZÉSEKOR" azon nem verbális jeleket tükrözzük vissza, amelyek partnerünk kijelentését kísérték. Például: "A hangsúlyodból azt érzem, dühös vagy rám, amiért reggel nem takarítottam le az asztalt magam után. Jól látom?" Fontos, hogy a benyomás leellenőrzése mindig kérdésként hangozzon el, mert egyébként egyfajta értékelést vagy ítéletet fejez ki!

Mi van a háttérben?

A legtöbb esetben már az első három lépés is segíthet a konfliktus megoldásában, de olykor szükség lehet arra, hogy továbbmenjünk, és megkeressük a partnerünk szavai mögött meghúzódó mélyebb összefüggéseket: a piros fonalat, ami az elmúlt idők konfliktusai mögött meghúzódott.

GONDOLTA VOLNA? Bizonyos esetekben ez egészen a gyermekkorig is visszanyúlhat. Ennél a lépésnél nagy szerepe van a fantáziának és az asszociációknak.

Miért csinál Zsuzsa ügyet abból, hogy Péter letakarította- e az asztalt vagy sem? Némi gondolkodás után Péternek eszébe juthatnak azok az élmények, amelyeket Zsuzsa a gyermekkoráról mesélt neki. Az, hogy az anyja sohasem mutatta ki, hogy fontosnak, értékesnek tartja. Nem dicsérte meg, ha finomat főzött, vagy feltakarította a lakást, sőt piszkos cipővel bement a frissen felmosott előszobába, ezzel pedig azt a tudatot erősítette Zsuzsában, hogy értéktelen, és nem is becsüli meg a munkáját...

Hol a piros fonal? Amiért Péter nem takarította le az asztalt, Zsuzsa úgy érezte, hiába tett rendet az ebédlőben és hiába mosta le az asztalt. Az ő munkáját semmibe vették...

Ha Péter felismeri ezt az összefüggést, kellő érzékenységgel áttérhet a jó meghallgatás ötödik és egyben utolsó lépésére.

Hídépítés

Ekkor elmondhatjuk partnerünknek mindazt, amit szeretnénk, méghozzá az ő nyelvén. Itt már nem védekező- vagy támadóállásban vagyunk, itt két egyenrangú, érzelmileg összetartozó, egymást szerető, fontosnak tartó ember kommunikál. A másik tudomására hozhatjuk, hogy megértettük érzéseit, félelmeit, vágyait, hogy "belebújtunk" a cipőjébe, és érezzük, hogy az hol nyom.

Péter mindent átgondolva azt mondhatja: "Nem szeretném, hogy úgy érezd, nem értékelem a munkádat! Csak azért nem pakoltam el reggel, mert késésben voltam, és nem értem volna el a villamost."

NE FELEDJÜK! Csak növelhetjük a hatást, ha szavainkat nem verbális gesztusok is kísérik, például egy puszi, simogatás vagy ölelés.

A felvázolt lépések kiváló segítséget nyújtanak a mindennapi életben adódó kisebb- nagyobb összeütközések felismerésére és kezelésére. Rendszeres gyakorlásukkal olyan készségeket alakíthatunk ki magunkban, amelyekkel a közeledő viszályt már idejekorán felismerhetjük és megfelelő mederbe terelhetjük.

Akut konfliktusok esetére

• Határozzunk meg egy időpontot az adott héten - legalább 30 percet - , amikor leülünk beszélgetni!
• Válasszunk ki egy témát, amelyet fel szeretnénk dolgozni!
• Írjuk fel szemrehányás nélkül, hogy ki mit tett a probléma fennmaradásáért vagy elmérgesedéséért!
• Írjunk fel minden sikertelen megoldási kísérletet!
• Gyűjtsünk össze legalább 5 új megoldási javaslatot vagy ötletet! Ekkor még ne értékeljük vagy kritizáljuk a javaslatokat!
• Próbáljuk objektíven megvizsgálni, hogy mely javaslat mennyiben járulhat hozzá a probléma megoldásához! Most beszéljük meg a javaslatokat!
• Miután kicseréltük a gondolatainkat és az érzéseinket, egyezzünk meg egy megoldási javaslatban, amelyet ki fogunk próbálni!
• Írjuk le, amilyen konkrétan csak lehet, hogy ki mivel fog hozzájárulni a probléma megoldásához!
• Határozzunk meg egy időpontot és egy helyszínt a következő hét folyamán, amikor is megbeszélhetjük az elért eredményeket!
• Figyeljünk a hét folyamán egymásra! Ha egyikünk észreveszi, hogy partnere pozitív lépéseket tesz a probléma megoldása érdekében, a másik dicsérje meg erőfeszítéseiért!

Mihalec Gábor