Régóta foglalkoztat a kisemberek hatalmaskodásának kérdése. Nincs olyan személy, akit ne érintene valamilyen szinten ez a téma. Csak néhány, hétköznapi példa:

 - Munkahelyen, ahol gyakran úgy érezzük, a főnök kihasználja, sőt néha élvezi azt, hogy a beosztottak kiszolgáltatott helyzetben vannak vele szemben.
- Egy portásnak is lehetősége van dönteni mások életével kapcsolatban: kit enged tovább, mennyire bőbeszédű, hová irányít, akár számon is kérhet, hogy mit is akarok én az adott helyen elintézni stb.
- Oktatási intézményekben nem csak a pedagógusok élhetik ki hatalmukat, hanem mások is (takarító, karbantartó, tanulmányi osztályon v. más irodában dolgozók) a diákokkal szemben.
- Az egészségügyet nem is említve! Az életünket tesszük egy-egy orvos kezébe.
- Állatkínzás
- A családon belüli erőszak

Lehetne még sorolni a példákat, de talán ennyi is elég, hogy érzékeltessem, mire gondolok. Akárhova megyünk, mindenhol más-más szerepet töltünk be. Amikor emberekkel találkozunk, akik a munkájukat végzik, (legyen az bank, abc, intézmények dolgozói…) valamilyen szinten mindig befolyásolják a mi életünket: nem mindegy, hogyan szólítanak meg, vagy ha megszólítom őket, hogyan reagálnak, hiszen ezer apró gesztusa lehet az akár pillanatnyi hatalommal való visszaélésnek. 

ÉS! Milyen nagy élmény, amikor valaki megérinti a vállunkat, hogy "Nyugi, nem lesz semmi baj!". Mondjuk, ha rohanunk a vonathoz vagy a buszhoz, már el is indul, de a forgalmista vagy a sofőr észrevesz és megvár! Amikor a babakocsit segít valaki a lépcsőn fel- vagy levinni. Egy apró figyelmesség, ami megkönnyíti a mindennapjainkat, és amit legközelebb mi is viszonzunk másoknak. Amikor a pénztáros utánunk szól, hogy "A visszajárót ne hagyja itt, Kedves!". Amikor az orvos beavat a részletekbe, és képes megnyugtatni is a beteget. Amikor egy pedagógus nem kér számon, hanem segít, ha probléma merül fel.

Milyen gyakran halljuk ezeket a mondatokat attól, aki éppen hatalmi helyzetben van (érzi magát): 

Semmi baj, máskor is szívesen segítünk, bárkivel előfordul, nyugodjon meg, tudja én is legutóbb, hogy jártam, ugyan nem probléma...Pedig mindez csak egy kis figyelmesség mások iránt! 

Azok az EMBERek, akik segítően állnak hozzá, apróságoknak tűnő munkájukban is emberségesek, szinte észrevétlenül jelen vannak az életünkben. Képesek bearanyozni a napjainkat. Mellettük levegőt kapunk, lélegzünk, felüdülünk. Mások viszont, akik keserves pillanatokat, napokat és talán éveket is szereznek nekünk és embertársaiknak, azoknak vajon van lelkiismeretük? Vajon elgondolkodnak néha, hogy mit művelnek a környezetükkel? Amikor találkozunk velük, idegszálaink megfeszülnek, lélegzetünket is visszafojtjuk. Viszont ők nem figyelnek senkire és semmire. Életük tele van tüskékkel, amiket szórnak szerte-szét.

Az EMBER-ek, akik segítenek, talán szintén nem gondolnak arra, hogy megkönnyítették valakinek az életét. Békések, szeretetet sugároznak, harmonikusak, kiegyensúlyozottak, barátságosak. Teljesen mindegy, hogy mivel foglalkoznak, hány diplomájuk van! EMBERek, mert emberségesek.

Jó, hogy vannak!!! :)