Láttátok már a Dove-reklámot, melynek az a címe, hogy Dove Valódi Szépség Rajzok? Már több, mint 116 ezren nézték meg a filmet: https://www.youtube.com/watch?v=0gqcdWqsBF4

 Nekem nagyon tetszett, mert valóban sokszor torz a magunkról alkotott kép. Tudatosan vagy éppen öntudatlanul, de folyamatosan törekszünk a tökéletességre.
Aztán ezen elgondolkodtam. Tényleg törekedni kéne a tökéletességre? Milyen a tökéletes ember? Létezik? Hosszú vagy rövid hajú? Szőke vagy barna? Mosolygós vagy komoly? Kötelességtudó vagy inkább laza?

Mennyivel egyszerűbb lenne, ha elfogadnánk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Tessék! Ez vagyok én! Hibáimmal, melyek lehetnek valósak vagy képzeltek és minden furcsaságommal, szeretetemmel és haragjaimmal együtt. Merem vállalni? Nagyon ritkán. Bonyolult ez, hiszen sokszor azt is nehéz megfogalmazni, hogy ki vagyok én, milyen ember vagyok. 

Előfordul, hogy bohóckodunk és táncolunk, hangosan kacagunk vagy csak úgy szaladgálunk. Máskor lustán heverészünk. Aztán tudunk szigorúak és következetesek lenni önmagunkhoz és családtagjainkhoz is. Munkahelyen, ügyintézés közepette, bárhol. Tudunk magunkból kikelve ordítozni, ha a tehetetlenségünkkel nehezen tudunk megbirkózni. Tudunk nagyon haragudni és nagyon szeretni, mikor mi kerül előtérbe az érzelmeink és az értelmünk tengerén. És akkor ki vagyok én? Milyen vagyok?

Másként viselkedek családi körben, sőt családtagjaimmal külön-külön is másképp viselkedem. Sőt! Ugyanazokkal az emberekkel különböző szituációkban másképp viselkedek. Akkor ki vagyok én és milyen vagyok? Tudja ezt valaki egyáltalán?

Persze, érdemes tudatosnak lenni és "megfelelően" viselkedni. De mi a megfelelő? Amikor kiállok a magam igazáért vagy éppen hallgatok, mert látom, hogy a többségnek eltérő a véleménye? Ha mosolygok akkor is, ha nem tetszik valami vagy éppen szomorú vagyok, vagy ha kimutatom az érzelmeimet - melyik a helyes magatartásforma? Kimutathatom az érzelmeimet mindig? Ha profi pozitív gondolkodású és öntudatos, és önbizalommal teli emberke vagyok, akkor vajon hogyan viselkedek különböző helyzetekben? 

Hasznosak tartom a nagyon divatos önismereti tréningeket, különböző tanfolyamokat, mert olyan dolgokat is megtudhatunk magunkról, amiket nem ismertünk eddig, vagy éppen megerősít bennünket valamiben. Segít elfogadni a saját különbözőségünket, egyediségünket egy közösségben. Már általános iskolában oktatni kéne, hogyan fogadjuk el önmagunkat és hogyan fogadjuk el társainkat. Sokkal kiegyensúlyozottabb emberpalánták kerülnének ki az iskolapadokból!

És most térjünk vissza a Dove-reklámra. Minél többször nézem meg, annál inkább nem értem. Mi a célja? A szereplők szépek, csak nem tudják ezt magukról. Szépek azért, mert emberek, és az emberi mivoltukban biztosan sok-sok szépség megtalálható. De miért olyan fontos, hogy mások, főleg olyan ember, aki nem is ismer, a grafikus, milyennek találja a külsőm? Mi van akkor, ha nem tart szépnek? Semmi! Semmi köze nincs hozzá, hiszen idegen, és nem is kívánok megismerkedni Vele. Ha ismerkedni szeretnék egy idegen bárkivel, akkor azt nem akarnám, hogy az lenne a legfontosabb szempont, szépnek talál-e vagy nem. 
A másik problémám az a filmmel, hogy miért a női szépség kerül megint górcső alá? Emberek vagyunk elsősorban. Ez a legfontosabb, nem pedig a férfi-női szerepek, a külsőségek!