Hogyan hozzunk létre pénztartalékot?

Gyakran hasznos a munka iránti szeretet kialakításában, szükséges a siker eléréséhez a megtakarítás, spórolás szokása.

A takarékoskodást nem önmagáért javaslom, hanem olyan eszközként, mely megkönnyíti a  munka szeretetének kifejlesztését. Bankbetétednek rendszeres növekedése feltétlenül jól látható jele a fejlődésednek. Ez az emelkedés életre hívja azt az ösztönt, mely a kincs felhalmozására késztet és mely igen erősen munkál mindenkiben. Szinte tudat alatt kialakít új metódusokat a munka javítására, hogy lehetővé tegye a több keresetet és a nagyobb megtakarítást. A munkaszereteted ilyen módon bizony elég hatásos ösztönzést kap.

A dúsgazdag Rockefeller szokása volt tíz centeseket osztogatni, ezzel is megtakarításra akart nevelni. Ragaszkodott ehhez a szokásához és fontosnak tartotta, nem a néhány dollár miatt, amit így össze lehetett gyűjteni, de a példamutatás és a munkaszeretetre való ösztönzés miatt. És ez ezerszerte értékesebb, mint maga a pénz.

A megtakarítás lehetetlen érzelmi támasz nélkül

 Az akaraterő, bármilyen erős is legyen, nem késztetne senkit a megtakarításra, valamilyen cél nélkül. Bizonyos embereknek elégséges a félelem - félretenni rossz napokra - a megtakarításhoz. De milyen káros is lenne az ösztönzés szempontjából mindig félelemben élni a rossz napoktól. Ez bizony nagy veszélyt jelent pszichológiai egyensúlyunkra, kezdeményező szellemünkre, vállalkozó kedvünkre és szabadságunkra! Akkor az jobb is, ha nem vagyunk takarékosak. Az emberek ösztönös megérzéséről tesznek tanúságot, amikor  elvetnek egy ilyen hajtóerőt a megtakarításra.

Ellenkezőleg és minden hasonlóan negatív motiváció helyett, olyat kell találni, mely pozitívan határozza meg a megtakarításhoz való viszonyunkat. Nem bízom az akarat serkentő erejében.

Az embereket a vágy hajtja

A pénzköltés vágyának megfékezésére elő kell segíteni a bennünk lévő másik vágy megszületését, a vágyat egy új, és máshoz nem hasonlító vállalkozás beindítására, egy ház teljes birtoklására, egy új autóra vagy egy új üzlet vagy műhely nyitására. Még olyan vágy is megfelelő, mely nem megtakarítást enged, mint például az utazási vágy, átköltözni egy másik városba vagy tájra, vagy gyerekeink tovább taníttatása.

Van olyan ember, aki rendszeresen azért tesz félre pénzt, hogy egy divatos szállodában nyaraljon egy üdülőhelyen, hogy két hétig luxusban éljen. Nagyszerűnek tartom, hiszen időközben hozzászokik ez az ember a takarékoskodáshoz és munkaszeretete erős ösztönzést kap. Teljes bedobással dolgozik majd, hiszen minél több pénzt keres, álmait annál hamarabb tudja majd megvalósítani.

A feltaláló, a művész, az író, vagyis mindenki, akinek tehetsége van, általában nem szorul a megtakarítás nyújtotta mankóra a munkaszeretethez. Egyszerűen nem tudnak elszakadni a feladattól, amit kitűztek maguk elé. A zseniknek gyakran nincs érzékük a gazdálkodáshoz és mégis sikeresek. A többieknek általában szüksége van a spórolásra, mint mozgató erőre a munkaszeretethez.

Ne felejtsétek el, hogy a megtakarítás csak egy adalék, melyet hozzá kell tenni a munkaszeretetünkhöz. De amint ez a motiváció domináns, meghatározó érzéssé válik és túllépi a kiegészítő szerepet, úgy  a felhalmozás ösztöne a zsugorisághoz, pénzimádathoz vezet, néha még bűnözéshez is.

Tehát, vigyázat! Csak mértékkel szabad a megtakarítást, mint ösztönző módszert használni!