2012. jún 22.

Találkozás Somával

írta: Élet - GyIK
Találkozás Somával

Bernád Emese

Találkozás SOMÁVAL

A pörgésről, az elvonulásról és az egyensúlyról

 

Kevés nő vállalja nála nyíltabban önmagát: örömét és fájdalmait, testét, lelkét, fogyókúráit és az élet élvezetét. Felvilágosult, modern nő, aki nem a férfiak elpusztításában, hanem a női és a férfilélek harmonikus találkozásában gondolkodik.

 — Látszik rajtad, élvezed, hogy nő vagy. Mindig így éreztél?
 
— Nem. Ugyanis nem feleltem meg a szüleim elvárásainak. Fiút vártak, és Hajdúnánáson, ahol ezelőtt harminchét évvel megszülettem, még különbséget tettek gyerek és lyány között. Az apám gyereket, szép tájszólással mondva „Miklouskát“ várt. Nagyon sokáig bizonyítani akartam, hogy tudom mindazt, amit egy fiú tud. Férfinevet választottam magamnak — a Soma ugye férfinév —, súlyt löktem, mély tónusú basszus hangot hoztam ki magamból. Végérvényesen a kineziológia segített feloldani bennem ezt a „stresszet“. Elindultam saját nőiességem felé. Most már jól érzem magam a bőrömben, élvezem, hogy az vagyok, aki vagyok!
 — Honlapodon gyakran használod a „tudatosan tisztességes nő“ fogalmát. Mit értesz ez alatt?
 
— A tisztesség és hűség önmagunkkal szemben kezdődik. A legfontosabb, hogy az ember ne akarja becsapni magát. Ne akarjon olyan ideálhoz hasonlítani, amelyik nem ő. Nekem mindig szimpatikusabb egy hibázó, de őszinte ember, mint egy farizeus.
 — Milyennek látod a mai lányokat, asszonyokat?
 
— Nagyon érdekes helyzet van most a világban: az a férfi és az a női modell, amelyhez apáink és anyáink igazodtak, teljesen felborult. A régi világ elmúlt. Istennek hála! Viszont nincsenek új modellek, a nőképet a szépségipar manipulálja. Nagy változások idejét éljük, és a változás mindig káosszal jár. A nők elkezdtek több férfienergiával működni, a férfiak több női energiával. Kicsit kiheréltük a férfiakat. „Mi legyen a maradékkal? Egyedül is megeszem! Nem lehetek ilyen önző, amúgy is elfoglalt vagyok, bár ha arról van szó, mindig ráérek egy jó nagyot!“ — ez saját dalszöveg volt. Nagyon bízom benne, hogy az útkeresés során eljutunk a lélektől lélekig való kapcsolatig. Egyenrangúak leszünk, de azért meglesznek a férfi- és a női szerepek. Hiszen az anyaság elvehetetlen női szerep, a férfi nem fog soha szoptatni!
 — Jónak tartod a mostani helyzetet, hogy a nők az egyik végletből a másikba esnek? Azelőtt a „mindent a családért“ volt a szlogen, most pedig az önmegvalósítás a cél, aminek következtében nők tömegei éldegélnek egyedül. Akarnak is társat, meg nem is. A lányok ma magasra teszik a mércét, és bizony jól megnézik a partner pénztárcáját...
 
— Tény: magasak lettek az igények. Egy autonómiára törekvő, intelligens nő megfogalmazza, mit vár el egy férfitól. Nyilván legyen az ördögnél egy hajszállal különb, legyen vonzó, működjön a „chemistry“, tehát legyen szexi, kívánja a nőt, és a nő is kívánja őt — ez az alap. Legyen intelligens, legyen egzisztenciája, legyen jó humora, hagyja meg a nő szabadságát, de amikor kell, mégis álljon mellette férfiként, szilárd oszlopként. Megértem, ha a férfiak megriadnak ettől.
 — Te a lélektársi viszony helyreállítását jósolod. Hogyan illik ez be abba a jövőképbe, miszerint az új évezred a nők évezrede lesz?
 
— A harcias nőkép csak a mostani mámort jellemzi. A nők nagyon mélyről jöttek föl, és nagyon rövid idő alatt. A 16-17. században még azt gondolták, hogy a nőben nem lakik lélek, és semmi másra nem való, minthogy az anyag mocskán keresztül biztosítsa a férfi megszületését. Hiszen az Atyai princípium csak a férfiban létezhet, kivéve Mianyánkat, Szűz Máriát. Hosszú, nehéz út vezetett innen az egyenlőségig! Nem csoda, hogy a nő most azt mondja: elég volt a sok megalázásból, abból, hogy a nő kiszolgálja a férfit az alkotásban, a családi életben, az ágyban. Viktor Jerofejev népszerű orosz író Férfiak című bestsellerében írta, hogy az önérzetre ébredt nők egyszer csak megszólaltak szeretkezés közben: még! És akkor összetöpörödött a férfi. Hol mertek volna a mi nagymamáink ilyet mondani! Mindkét nemnek fel kell nőnie ahhoz, hogy a férfi férfi maradjon, a nő pedig nő. Méghozzá úgy, hogy közben szabadságot adjanak egymásnak.
 — Hogyan bánjunk a férfiakkal? A nők rendszerint a két végletbe esnek: „rá a pasikra“, és tegyük őket tönkre, vagy finoman eljátszadoznak velük.
— Nehéz dolog taktikázni, nehéz nem őszintén viszonyulni egy férfihoz, de közben mégis muszáj. Többször tapasztaltam, hogy amikor őszintén kiadom magam, a férfiak megijednek és elfutnak. Bár aki elfut, az fusson minél hamarabb! Minél korábban derül ki, hogy a nő sok a férfinak, annál jobb. Különben is, gondoljunk arra, hogy előbb-utóbb mindent visszakapunk. Ez a törvények törvénye: minden elindított energiaimpulzus visszaér. Ha megtiszteljük a másikat őszinteséggel, akkor van esélyünk arra, hogy az őszinteséget visszakapjuk. Ha játszunk és cicázunk, akkor meg azt kapjuk meg. Persze, néha azért jó cicázni, mert mégiscsak cicalányok vagyunk! És a férfinak is meg kell hagyni néha, hogy kiélje a vadászösztönét!
 — Anyaként nem vagy szomorú olyankor, ha egy nő kijelenti, hogy ő nem hajlandó szülni, mert szerinte az anyaság rabszolgaság?
 
— Ez csacsiság! Azt gondolom: amíg a nő nem szül, nem lehet teljes értékű nő. Életem legnagyobb örömforrása az, hogy kaptam két nagyon-nagyon komoly lelket. Nyilván van az anyaságnak egy szolgálati része, főként az első évek, de ennek is millió apró öröme van. Az emberben benne él a gondoskodás ösztöne. Már gyerekként mennyire szeretjük a kis, tehetetlen állatokat, milyen jóleső érzés gondoskodni róluk! Az anyaság alkalmat nyújt arra, hogy fejlődjünk: alázatot, önzetlenséget és türelmet tanuljunk. Mert az élet mindig teremt olyan helyzeteket, amelyekben alázatra, türelemre és önzetlenségre van szükségünk. És nagyszerű mindezt az anyaságon keresztül megtanulni! Úgyhogy, hajrá, szülni, mert fantasztikus élmény! Olyan, mint egy befektetés: amennyi szeretetet beleteszünk a gyerekekbe, annyit kapunk vissza. Ha rossz passzban vagyok, mindig arra gondolok, milyen élményeket éltem át a gyerekeimmel, és ettől erős leszek.
 — Vannak nagy elvonulós időszakaid, igényled a belső utazást? Mennyire fontos számodra az önismeret?
 
— Mindennek az alapja önmagunk megismerése. A felismerés, hogy kik vagyunk, miért születtünk a világra, milyen sérüléseket hoztunk a szülői házból. Mert mindenki sérült, de a sérüléseket le kell magunkról fejtenünk. A sérüléseink nem mi vagyunk! Nagyanyám a második világháború alatt, 35 évesen megözvegyült, tíz évig várta haza a férjét, és soha többet nem volt férfival. Az anyám is ezt az önbüntető modellt választotta, hiszen zsigerileg ezt szívta magába. Sok időbe telt, míg „kiszálltam“ ebből a programból. Mint már említettem, a kineziológia segített.
 — Próbálkoztál egy női rádió beindításával. Miért tartottad fontosnak egy női vonal megjelenését az éterben?
 
— Annyira nem szerettem magam, annyira fiú akartam lenni, olyan sokáig tartott önmagam elfogadása! Tapasztalataimat másokkal is meg akartam osztani. Sok izgalmas, intelligens, klassz csajt gyűjtöttem magam köré. A projekt komoly erőpróbának és személyiségfejlesztő gyakorlatnak bizonyult. A tervekből, sajnos, nem lett semmi, mert a befektető másfél éves előkészítői munka után visszalépett. Szerencsére a műsorok egy részét sikerült áttranszformálnom a www.indexradio.hu nevű internetes rádióba.
 — Mivel foglalkozol mostanában?
 
— Tipikus ikrek vagyok, ezerféle dolgot csinálok egyszerre. Több helyre írok, például a Playboyba, meg ahova felkérnek; van egy női site-unk, rádiózom, a Rádió Cafén van péntek esténként az Élet és élet című műsorom.
 — A külvilág állandóan pörögni lát. Honnan veszed az energiát, hol töltődsz fel?
 
— Említettem, hogy ikrek vagyok: az egyik énem pörög, de a másik felem befelé fordul. Fantasztikus társat és családot kaptam, akik tudják, hogy szellemi életet élő embernek szüksége van magányra. Férjemnek, aki szaxofonos, zeneszerző és hangmérnök, saját stúdiója van, ahova időről időre elvonul. A szülések után én voltam a gyerekekkel, mert ha a férjem megunta a banánt, szépen magára zárta az ajtót: „beutazott“ a saját világába. Három-négy évvel ezelőtt elkezdtem mondogatni, hogy nekem is kell saját hely, ahol kikapcsolhatok. A fiam állított le: „Anya, vagy megcsinálod, vagy nem mondod többet!“ A sors keze: a lelki fröccs után bementem a rádióba, és a kolléganőm megkérdezte, nincs-e szükségem a megüresedő lakására. Úgyhogy tavaly nőnapra megajándékoztam magam egy leánylakással! Se tévé, se telefon, se számítógép, csak én vagyok. Ott tudom összerakni magam, ott tudok meditálni, ott tudok egyedül lenni. Csak úgy tud dagály lenni, ha előtte van egy apály, amely beszívja az erőt. Egyensúlyban kell tartani a lelassulást és a pörgést!
 — Köszönöm a beszélgetést!

 

Le kell fejteni magunkról a manipulációt, amelyet ránk sző a szépségipar! Persze erősnek kell lenni ahhoz, hogy az ember csak úgy kijelentse: én így vagyok jó! Az anorexiás nőideálnak lányok milliói próbálnak megfelelni. Ezek a fiatal lányok nem tudják elfogadni saját, természetes szépségüket. Eljutottunk oda, hogy az átlagnő folyamatosan visszajelzéseket kap csúnyaságáról, mert mindenhol szabályos arcú, kiretusált testű modelleket lát. Pedig ő nem csúnya, csak egy normális, átlagos nő! Az öregedés természetes folyamat, az élet rendje. A szépségipar ma egyetlen dologra összpontosít: pénzt csinálni a befolyásolható nők ostobaságából. De majd ez is elmúlik, ez is csak egy korszak!

 

Szólj hozzá

soma párkapcsolat szeretetről önismeret egészséges életmód bejegyzések konfliktuskezelés