"Ne könnyebb keresztért, hanem erősebb hitért fohászkodjunk!" (Szent Ágoston)

Akár odafigyelünk rá, akár nem, életünk minőségét, egészségünket és boldogulásunka energiánk mennyisége határozza meg. A keleti világ tanítói szerint fogyasztói kultúránk leginkább saját életenergiáját apasztja vég nélküli pazarlásban, és ma már képtelen tudatosan meríteni a rendelkezésre álló alapvető forrásokból.

Velünk született életerő

A keleti filozófiák szerint létezik velünk született életerő, ami a vesékben tárolódik, s melynek mennyisége jelöli ki életünk hosszát. Ennek segítségével épül fel testünk, ám életünk közepétől fokozatosan csökken életenergiánk, a  különböző hatások befolyásolják, hogy milyen mértékben tudunk hozzáférni. Több betegség kialakulása vezethető vissza olyan érzelmi vagy tudati blokkra, mai miatt alig tudunk meríteni ebből az alapvető energiából. A problémák persze sokszor nem csak egyetlen forrás eldugulásával függnek össze, mert ha valahol az életerő áramlása megbicsaklik, akkor előbb-utóbb a rendszer minden eleme sérülni fog. Téves módon az élet második felétől az vált a nyugati ember életcéljává, hogy a legkülönbözőbb módszerekkel fenntartsa vagy visszaállítsa azt az egészségi, fizikai állapotot, ami a 20-as, 30-as éveiben jellemezte. Holott a testi leépülés nem akadályozható meg az élet második szakaszában, és ez a törvényszerűség teszi, illetve tenné nyilvánvalóvá azt a tényt, hogy nem is ez az ember feladata, hanem az, hogy élete derekán elkezdje önmaga szellemi mivoltának kimunkálását. s a szellemi úton járó ember éppen ezáltal juthat korábban számára kiaknázhatatlan, extra energiákhoz is. A velünk született életerő egyébként egy magunkkal hozott karma következménye. Ezért sem mindegy, hogy miképpen készítjük elő szellemi önvalónkat a következő életeinkhez.

Táplálékból nyert energia

Magától értetődő, hogy életerőt nyerünk a táplálékainkból, de az életerő minőségét az elfogyasztott étel és ital minősége határozza meg: nem mindegy, hogy milyen rezgésű táplálékot veszünk magunkhoz. A keleti orvoslás szerint az energiával együtt az elfogyasztott lény tapasztalatai is beépülnek a testbe. A táplálékfelvételben két dolog meghatározó: mit eszünk, hogy, milyen irányultsággal fogyasztjuk el a táplálékot.

Ha képesek vagyunk az áramlás részeként érzékelni magunkat, akkor bennünk is megfelelő lesz az energiaáramlás, és így az étel is jobban emésztődik meg bennünk.

Éltető prána

Az életerő nagy forrása a légzés által nyert energia. Ezt az energiát gyakorlatilag minden spirituális rendszer megemlíti.

A belégzés mindazt szimbolizálja, amit befogadunk, beépítünk magunkba a világból, és ahogy a világossághoz, az élethez viszonyulunk. Míg a kilégzésben megjelenhet mindaz, ahogy továbbadjuk, elengedjük a dolgokat, és ahogy a sötétséghez viszonyulunk. A légzés által nemcsak a biológiai funkciókhoz szükséges oxigén jut a szervezetbe, hanem az az életerő is, amit az ezoterikus hagyományok összefoglaló, egyetemes néven pránának vagy csínek neveznek. A jóga irányított légzőgyakorlataival szabályozni tudjuk az életerő felvételét és megerősítését.

Emberi kapcsolatok

Jelentős életerőt nyerünk emberi kapcsolatainkból is. Az ezzel összefüggő pszichológiai problémákról már nyugaton is komoly szakirodalom szól. A kiegyensúlyozott élethez fel kell tárnunk azokat a játszmákat, amelyeken keresztül energiát veszünk föl a környezetünktől, és energiát vesznek el tőlünk.

Szellemi úton is az az általános tapasztalat, hogy a lelki sík rendezetlenségei akadályt jelentenek a továbblépésben. Manapság vészesen csökkent az érzelmeinkre való odafigyelés, tudatosságunk főleg gondolati síkra korlátozódik. Nem látjuk az érzelmek felmerülésének pillanatát, és képtelenek vagyunk például a harag, kétségbeesés vagy a depresszió kezelésére és uralására. Éppen ezért a jóga útjának első lépéseiben az érzelmi viszonyulások megtisztítása a legfontosabb feladat. Csak ezután lehet elkezdeni a tudati erőt növelő gyakorlatokat, mert a teremtőerőnk növekedése által azokat is megszaporíthatjuk, amelyeket éppenhogy szerencsétlenül vagy hibásan teremtünk.

A legmagasabb rendű igazság, amelyhez a kapcsolatok által el lehet jutni, itt is a mindenkor, már banalitásnak tűnő igazság: maga a szeretet az az egyedüli játszma, ami mindkét fél számára energiát ad.

Kozmikus életerő

Az energiafelvétel legmagasabb szintje, a kozmikus energiával való kapcsolat, nem áll automatikusan az ember rendelkezésére, de ez minden spirituális út célja. A különböző szakrális hagyományokban nagyon sokféle módszer létezik a kozmikus életenergia felvételére, nemcsak keleten, hanem a nyugati kultúránkban is. Sajnos modern civilizációnk gyakorlatilag már teljesen megfeledkezett ezekről. Ugyanakkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a kozmikus energia kívülről jön, holott a szellemi gyakorlatok során ehhez belülről lehet hozzáférni. Ez is igazolja azt a keleti szemléletet, melynek alapja, hogy az ember a kozmikus egész szerves része. A kozmikus energiához való hozzájutás az energiaközpontokon, a csakrákon keresztül valósítható meg, de ritkán fordul az elő, hogy tudatos gyakorlás nélkül ezek a területek valakiben aktiválódjanak.

Keleten úgy tartják, hogy a csakrák az emberi karma lerakatai, ezért még mester segítségével is csak nagyon óvatosan fognak ezek megtisztításához. Fontos tudni, hogy amikor egy csakrát külső segítséggel fokozottabb működésre serkentünk, olyan karmikus folyamatok nyilvánulhatnak meg, amelyekkel nagy valószínőséggel még nem tudunk szembesülni, s amelyeket képtelenek lehetünk uralni. Az ezoterikus körökben népszerű és nagyszerű megoldás, ahogy azt sokan képzelik. Fontos a mester segítsége, de a szellemi úton csak a saját erőinkre támaszkodva érdemes lépegetni ahhoz, hogy valóban képesek legyünk elviselni és feldolgozni mindazt, ami velünk történik. A szellemi út nem könyvek olvasásából, okos gondolatok, mágikus képességek elsajátításából áll, hanem abból, hogy életminőségünk, érzelmi tisztulásunk javításával megpróbáljuk önmagunkban egyesíteni a test és a tudat energiáját. Az ember a test és a tudat energiáinak szétválasztottsága miatt nem érzékeli helyesen önmagát a világban, nem képes megtalálni saját feladatát, és még akkor is, ah már minden elképzelhetőt megszerezett, él benne szomjúság valami más iránt, amit nem lehet a földi sík javaival enyhíteni. Ezt a szomjúságot azok képesek csillapítani, amit nektárnak, ambróziának, az örök élet italának is szoktak nevezni. Ez a szellemi úton való haladás egy bizonyos szintjén jelenik meg, és elkezdi fénnyel megtölteni a testet.

Valójában a végső kozmikus erő, amivel a szellemi úton találkozunk, saját tudatunk teremtőereje. Mindegy tehát, azért indulunk-e el, hogy a világban megtaláljuk Istent, vagy azért, hogy megleljük saját belső csendünket. A kereső mind a két úton ugyanazt fogja találni, a tudat végső megismeréséhez és az Igazság Birodalmába jut el.

Forrás: Elixír 162. szám