Az egyik pillanatban még itt volt, a másikban már nincs sehol.

Az egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban már el is távoztunk.

És csupán ezért a röpke pillanatért mekkora hűhót csapunk: mennyi erőszakot, mennyi ambíciót, szenvedést, viszályt, haragot, gyűlöletet gerjesztünk! Csak ezért a rövid pillanatért! Egy állomás várótermében ülünk, és miközben a vonatot várjuk, óriási zsivajt csapunk: egymás haját tépjük, vérig sértjük a másikat, birtokolni, főnökösködni, uralkodni próbálunk másokon - politizálunk.

Aztán megjön a vonat, és mindenki örökre eltűnik, mintha ott se lett volna.
(Osho)