Hogyan válasszuk ki azt a domináns érzelmet, mely a sikert biztosítja?

Hiába tudjuk, hogy a domináns érzelem sikerre vezethet, ez a tény nem jelent feltétlenül sikert. Mi szükséges még ehhez?

1. Válasszuk ki azt a domináns érzelmet, amely a legtöbb reményt adja a sikerhez!

2. Tartsuk életben szünet nélkül ezt az érzést!

Szerintem egyetlen érvényes emóció választható. Egyetlen egy. Ha most rögtön elárulnám, nem biztos, hogy egyet értenénk. Először felsorolom a többi érzelmet, rámutatva, azokra a veszélyekre és nehézségekre, melyeket magukban hordoznak, magadtól fogsz rájönni, hogy melyik az egyetlen érzelem, mely elvezethet a sikerhez.

Nem ajánlom a következőket domináns érzéseknek:

1. A mohóság, a hatékonyság túlzott áhítása

Minden kétség nélkül az egyik vagy másik érzés jelenti némely látszólag sikeres ember erejét. Többnyire, mint ahogy ez Napóleon, Hitler ... esetében is így volt, saját sikerük áldozatává váltak, katasztrófával ért véget pályafutásuk. Az ilyen emberek esete mutatja, hogy azért egy emóció, mégha megvetendő is, eredményezhet hatékonyságot és sikert, de csak átmenetileg.

De mi mindannyian legbennsőbb énünkben hordozunk egy érzést, melyet a cinkosok csordaszellemnek hívnak, a pszichológusok szociális ösztönként jelölnek, a teológusok pedig lelkiismeretnek neveznek. Ez az alapja az olyan érzéseknek, mint a könyörület, a jószívűség, a lojalitás és hűség, a hazafiság, a szeretet, jótékonyság, a tolerancia és a tisztelet.

Ezek olyan érzések, melyek mélyen gyökereznek bennünk, mert a természet tudja, hogy az ember ezeket nem nélkülözheti a társadalomban, az életért folyó harcban. Ezek az érzések konfrontálódnak a pénzéhséggel és a hatalom utáni vággyal. Ez az egész egy konfliktusban csúcsosodik ki, bizonytalanságot, félelmet, határozatlanságot, megszakításokat, lustaságot vagy értelmetlen pótcselekvésekbe menekülést okozva.

Ritka az olyan ember, akiben olyan kevés szociális ösztön van, hogy a pénzsóvárságot vagy a hatalom utáni vágyat kiáltsa ki fő mozgatóerejének a siker minimális reményében.

Keresd az egyensúlyt!

Lehetségesnek tartod-e egyensúlyának fenntartását, ha nyíltan a pénzsóvárságot vagy a hataloméhséget választaná? Az undor, melyet ez a lehetőség kelt benned, megmutatja azt az emocionális konfliktust, mely a hatékonyság hiányát okozza. A siker elérése érdekében csk azok képesek hasonló eszközöket alkalmazni, akik már elveszítették ezt az egyensúlyt.

2. A bukástól való félelem

Ez a második emóció, melyet nem ajánlok, hiszen olyanoknak okoz gondot, akik szerény sikereket értek el. Bár több ízben vezetett már egy rendelés megszerzéséhez, egy szakma megtalnulásához vagy a munka ésszerű hatékonnyá tételéhez.

Az átható félelmet nem lehet sokáig fenntartani az egészséges gondolkodásban. Lehet a hajtóereje átmeneti erőfeszítésnek, de nem több. Amikor az egészségtelen gondolkodásban a félelmet állandó szinten tartják és az válik a domináns érzelemmé, akkor már tragikusan bénító hatása van.

A kis mértékű félelem is gondot okoz, a döntések későbbre halasztása a rizikó nem vállalása, féelem a változásoktól, az elégedetlenség lehet a következménye. A múlt tévedései, az elszalasztott alkalmak valamint a jelen, és a jövő lehetséges baklövései addig és úgy foglalkoztatják az áldozatot, míg alig képes elszántsággal és bátorsággal cselekedni és a jó ügy mellé állni.

A félelmet a természet hasznos érzelemként adta nekünk

A félelem arra való, hogy érezzük (és használjuk) de csak katasztrófa esetén, amikor a fenyegető veszély szükségessé teszi a hirtelen és gyors menekülést, vagy az agresszív harciasságot. Ez az emóció elég hasznos, amikor az embert éppen egy bika üldözi, vagy egy rohanó autó elől kell elugrania. De soha senki nem jutott sikerre a félelem szülte szükségből.

3. A biztonság vágya

Ez ugyanaz a félelem szíledebb változatban és az ilyen gyenge emóciók nem tudnak elég energiát adni. Csak erős impulzus adhat elégséges erőt, csak az ilyen erejű érzés repíthet a siker felé.

Sok ember sebezhetőségét okozza a biztonság keresése, ez az emóció az egyik legfontosabb mozgatórugó munkájuk során. Szerencséjükre előbukkannak ellentétes érzések is a legtöbb esetben, megakadályozva, hogy ez az érzés megszállott félelemmé változzon az összes szerencsétlen következményével együtt.

Sok ember közülünk azt gondolja, hogy dicséretet érdemel, mert szerények az ambícióik, mivel legfőbb kívánságuk csak a biztonság megteremtése és a nélkülözés elkerülése. Az ilyen emberek kis vágyai még elismerést is keltenek önmagukban, azt képzelve magukról, hogy morális fölényben vannak. Az ilyen emberek egyszerűen egoisták anélkül, hogy tudomásuk lenne róla. Saját biztonságuk az egyetlen cél az életükben.

Energiát csak megfelelően erős emóció tud adni!

A bukástól való félelem rokonságban áll a biztonság vágyával. Ez a két érzés csak rendkívüli esetben érvényes.  A kis kaliberű üzletemberek nagy töbsége ezzel tartja magát a felszínen. Amint azonban egy sürgősen megoldandó problémával  találják magukat szemben, előjön a félelem, egy rövid ideig úgy dolgoznak, mint az őrültek, az agyuk majd szétrobban, míg a veszély el nem múlik. Utána visszaesnek felszínes és korlátolt ügyködésükbe, többet foglalkoznak a lényegtelen részletekkel, sem mint az igazi siker elérésével.

Rájuk nézve sajnálatos, hogy nincs erősebb indíttatásuk, mely inspirálná erőfeszítéseiket. A félelem veszélyes az értelemre, ha mélyen fészkel.

4. A büszkeség

A harmadik emóció, azok közül, melyet nem ajánlok mozgatóerőként a siker eléréséhez, a büszkeség. Gyakran ez a fő mozgatóerő olyanoknál, akik szerény és átmeneti sikert értek el. A vágy, a rivalizálás szelleme, a vágy, hogy az a másik meg ne előzzön, valószínűleg jelentős erőfeszítésre késztet némelyeket és olyan eredményhez juttatja őket, amelyet enélkül nem érhetnének el.

Nem kell teljesen elítélni a büszkeséget!

Megvan a maga jelentősége, kiegészítő mozgatóerőként. Sokszor segíti át az atlétát edzéskor, a kereskedelmi ügynököt,a ki nagyobb forgalmat akar lebonyolítani, mint a konkurencia vagy a diákot, aki javítani akar a jegyein.

A foglalkozással járó rátartiság ösztönzi a gyakran fáradhatatlan kutatót a laboratóriumában, az ügyvédet, aki meg akarja nyerni perét akkor is, ha a védence szegény ember vagy nemképes értékelni a képességeit, az orvost, aki fantasztikus ügyességről tesz tanúságot egy olyan klinikán, ahol ingyen gyógyítanak, az alkalmazottat, aki kevés fizetésért és rossz munkakörülmények közepette is jól végzi munkáját.

De a büszkeség, mint fő motíváció igen veszélyes. Ha a kívánt erőfeszítés átmeneti jellegű, mint példánk egy sportversenyen, egy tárgyaláson vagy bármely erőbedobás alkalmával, ez az érzés, mármint a büszkeség élénkítő hatású.

A kevélység veszélyes lehet!

A mindennapi munka folyamán, a kevélység vagy a biztosság vágy, kétoldalú fegyver lehet, a második él a félelem a szégyentől, a megszégyenítéstől Hosszútávon ébren tartva a kevélység gondokat, rettegést és konfliktusokat okozhat.

A fokozott kevélység dölyfössé tesz. Ebben az esetben a képzelt és túlzott megaláztatások az áldozatban ébren tartanak egyfajta folyamatos szellemi izgalmat. Az ilyen ellentétek és az ilyen izgalmak szeszélyes kedélyállapotot és eredménytelenséget hoznak magukkal.

A fentiekből adódik tehát, amint azt látható, hogy a büszkeség nem az az érzés, amit érdemes, mint domináns emóciót kifejleszteni magunkban, ha lendületet akarunk kapni a gazdagság és a siker felé.