Már többször találkoztam ezzel az idézettel: 

"Az élet tisztelete azt jelenti, hogy a születés és a halál végpontjai között úgy bánunk önmagunkkal és egymással, hogy érdemes legyen a világon lenni."
Popper Péter

A másik: Légy becsületes. Úgy bánj másokkal, ahogy te is szeretnéd, hogy veled bánjanak. (Everett W.Lord)

Tiszteljük a magzatot azzal, hogy vigyázunk rá, figyelembe vesszük az igényeit. Hasonlóképpen a csecsemőt és kicsiny gyermekeket. Odafigyelünk rezzenéseire, szavaira, alkalmazkodunk hozzá, hiszen védtelen, segítségre szorul. 

Aztán a kisiskolások és nagyobbak már elkezdik bontogatni szárnyaikat, megismerni a világot és önmagukat, kialakítják saját identitásukat, véleményt alkotnak. Talán ilyenkor a legnehezebb a tisztelet gyakorlati megvalósítása, hiszen tapasztalataik, elméleti ismereteik természetesen sokkal hiányosabbak, mint a felnőtteké. Mégis gyakran ragaszkodnak a saját elképzelésükhöz. 

Egy dolgot tehetünk: már a kezdetektől amellett, hogy védelmezzük a gyermekeinket a világ borzalmaitól, hagyjuk őket tapasztalatokat szerezni. Ha ragaszkodik hozzá, hogy a piros pulóvert vegye fel, miért ne tehetné? Ha nem akar sapkát felvenni egy 10 éves gyerkőc, mert szerinte nem lesz hideg, kompromisszumos megoldás lehet, hogy tegye a táskába. A barátait se akarjuk mi megválogatni, elmondhatjuk a véleményünket, de a döntés már az övé, hiszen az otthoni értékeket is magával viszi az adott kapcsolatba. Húúú, de nehéz elengedi a kezét, és hagyni, hogy önálló döntései legyenek! - ezzel fejezzük ki bizalmunkat, tiszteletünket a másik fél iránt!

Tudom, nem ilyen egyszerű, hiszen a magunk neveltetése is elkísér bennünket a saját gyermekünkkel való viszonyban. Emlékszel? Amikor kicsi voltál, hányszor nem tehetted azt, amit szerettél volna? Előfordult-e veled az, hogy elhatároztad, a Te kapcsolatod a gyermekeddel sokkal mélyebb, őszintébb lesz? Tudtad-e, hogy Te másképp szeretnéd nevelni a saját gyermekeidet? 
Eljött az ideje! Tiszteld! Fogadd el őt! Ő nem Te vagy, hanem egy másik egyéniség, ne döntsd el, hogy számára mi a helyes! Természetesen akadnak olyan helyzetek, amikor sarkadra kell állni, megálljt parancsolni, és ekkor nem teheted a felelősséget a gyermeked vállára, Neked kell döntened. Te vagy a felnőtt és tudod, mi a helyes! Pl. Tizenévesen éjszaka ne közlekedjen egyedül se fiú, se lány (manapság, szerintem). A drogok, korai szexuális élet: úgy gondolom, az elsőnek soha nem kellene bekövetkeznie, a másodiknak pedig minél később. Gyermekeink kíváncsiak, túl sok az inger, a csábítás a baráti társaságtól, médián keresztül.

Mit adunk át gyermekeinknek?
A sunyi alkalmazkodás képességét a túlélés érdekében? Esetleg azt, hogy állj ki magadért, védd meg a saját érdekeidet? Elmondhatják a véleményüket, lehet saját akaratuk? Adunk teret az akaratuk véghezviteléhez, vagy mindig megmondjuk, hogy számukra mi  a helyes és elvárjuk, hogy Bólogató Jánosként, szó nélkül engedelmeskedjenek? 
Ha gyermekeink tiltakozhatnak, tiltakozni mernek, hogyan nyilvánul meg? és mi hogyan reagálunk? Adunk-e teret a véleménynyilvánításuknak? 

Az élet tisztelete - óóó, rengeteg elemét, területét látjuk nap mint nap! Politikai játszmák, megnyilvánulások hemzsegnek a másik ember életének semmibe vételétől, az emberi környezet tiprásától.
Már csak az, ha más a véleménye valakinek egy-egy csoportról, politikai nézetről, bármiről... olyan hihetetlen indulatot vált ki gyakran, hogy agresszióban tör ki. 
Az egészségügy ellehetetlenülése, orvosok, ápolók hiábavaló morgása szerintem szintén ez a kategória. Hasonlóan a pedagógusokhoz: méltatlankodtak a kiszolgáltatottságuk, elismerésük hiánya miatt, majd elhallgatva, a túlélésért küzdve bejárnak dolgozni. 
Az egyetemisták többször tiltakoztak, mozgolódtak, elmondták a véleményüket, majd elhallgattak. 
Persze, lehet azon vitatkozni, hogy miért követte az elhallgatás a háborgást, de az eredmény minden esetben az, hogy a tiltakozásuk nem járt eredménnyel!

Rengeteg ember, több százezren távoztak Magyarországról az utóbbi évek során. Sokan egyedül, családtagjaikat hátrahagyva, mások párjaikkal, házastársukkal, gyermekeikkel együtt. Igen, a legtöbben gazdasági okok miatt, az anyagi ellehetetlenülés miatt(devizahitel, munkanélküliség). Szakképzett, okos, tenni akaró embereknek mutatott nyitott ajtót Magyarország, kifelé. Több beszámolót lehet arról olvasni, hogy az anyagi előnyök mellett az élet tisztasága hatalmas élmény számukra, levegőhöz jutnak.
- Vajon az élet tisztelete nem foglalja magában a tiszta levegőt?

Most, amikor kis országunkban az elégedetlenség általános, mindenki háborog valamiért, vajon teszünk-e azért, hogy másképp éljünk? És igen, lehet azt ecsetelni, hogy nincs tere az ellent mondásnak. Ha nincs, akkor meg kell teremteni, ha emberibb környezetet szeretnénk magunknak és gyermekeinknek biztosítani. És az emberi környezet mindenkinek alapvető joga!!!! Teljesen függetlennek kell lennie a bőre színétől, a vallási, nemi vagy más jellegű hovatartozásától, anyagi hátterétől. Embernek született és ezzel jogosulttá vált emberi környezetre!!!

A jelenlegi fiatalok, középkorúak között jó lenne, ha kialakulna egy olyan réteg, akik bevállalják, hogy megtisztítják a rendszert, a világot, az országot... a környezetüket. Olyan életet szeretnék végre, ahol az emberi  élet fontos, amihez hozzá tartozik az egészségügyi alapellátás, oktatás legalább közepes színvonala. Amikor az emberi méltóság mindennél fontosabb. 

A "múlt rendszer"-ben felnőtt generáció profi módon megtanult alkalmazkodni a rájuk erőltetett eszmerendszerhez. Szürkék, látszólag hasonlóan gondolkodók. Ezt a nézetet adták tovább a mostani fiatal felnőtt generációnak. És valóban újratermelődött a Bólogató Jánosok generációja! 

Ezen az oldalon elárulom, hogy az utóbbi évek minden egyes március 15-éjén várom, hogy néhány tisztességes, tisztalelkű fiatal azt  mondja: olyan országot akarunk, ahol a becsület érték, ahol senkinek nincs félnivalója sem a külseje, sem a véleménye miatt. 

Jut eszembe: az élő környezet tisztelete számomra azt is jelenti, hogy a növényeket, állatokat nem bántjuk céltalanul, csak azért, mert úgy tartja kedvünk. Nem törjük le a fák ágát, nem szakítjuk le a virágot, nem tiporjuk a parkban a füvet... És az állatoknak is élhető környezetet biztosítunk, ha befogadjuk őket a házunkba. A haszonállatok tartására nem véletlenül találták ki a szigorú szabályokat, az élő környezet részei. Erről is lehetne sokat elmélkedni...